Bővülő kívánságlista

Nem elég, hogy ebben a hónapban már négy könyvvel gazdagodtam (kettőt vettem és kettőt kaptam), de az új, őszre időzített megjelenések között is folyamatosan találok olyat, amelyekről úgy érzem, hogy épp nekem valóak lesznek. Igyekszem nagyon megszűrni azokat, amelyek első körben felkeltik az érdeklődésem, de az alábbi három jó eséllyel indul, hogy megtalálja a helyét a könyvespolcomon (főleg az első kettő, az utolsóban az ifjú főszereplője miatt még kicsit kételkedek).

Jaumé Cabré: Én vétkem

A hatvanéves, korai Alzheimer-kórral diagnosztizált Adria Ardevol megvizsgálja az életét, mielőtt még egytől egyig elveszítené az emlékeit. Visszaemlékszik szeretettelen gyermekkorára Lola Xica gondjaira bízva, aki dadaként dolgozott a tehetős családnak. Anyjára gondol, a visszafogott, hideg, gyakorlatias asszonyra, és a titokzatos apjára, akinek erőszakos halála miatt örökös bűntudatot érez. A család antikvitás boltja az egész világot jelentette a kis Adria számára. E világ középpontjában állt a legértékesebb kincs: a Storioni hegedű, melynek tokja egy évekkel korábbi, rejtélyes bűneset nyomait hordozta. Adria gyermekkora megválaszolatlan kérdésekkel, pasziánsszal és szeretetlenséggel telik. Történelmet és nyelveket tanul az apja kedvéért, hegedülni az anyja kedvéért. De egy baleset véget vet apja életének, ami után Adria világa megtelik bűntudattal, titkokkal és sötét kétségekkel. Visszaemlékezése pedig egészen távolra visz: a késő középkori kolostorok világától a náci koncentrációs táborokon át egészen a huszadik századi Kongóig. Jaume Cabré magával ragadó regényét, mely 2011-ben látott napvilágot, számos fontos irodalmi díjjal tüntették ki és eddig több mint 20 nyelvre fordították.

Kiadó: Libri

Oldalszám. 688

Várható megjelenés. 2014.10.01.

Benyák Zoltán: Csavargók dala

Minden úgy kezdődött, hogy három csavargó talál egy gyereket a szemétben. Három lehetetlen alak. A rovott múltú, aki többet volt már börtönben, mint szabadlábon. A bolond óriás, akitől minden sikátorban rettegtek, és éjszakánként magában beszélt. A fiú az összekuszálódott életével, és önpusztító hajlamaival.
És persze a kidobott kislány.
Azután minden a feje tetejére állt. Emberek haltak meg, utcákat emésztett fel a tűz. A városban elszabadult a pokol.
Mi pedig csak néztük a közönyösök világát, a nincstelenek harcát, ahol mindenki kitörni vágyik. Az őrület közepette azon gondolkodtunk, mi történik majd a magatehetetlen élettel, meddig marad meg ezen a helyen, ahol az élet egyszerre ilyen értékes, és értéktelen, és ahol olykor szemétre dobjuk mindenünket.

Kiadó: Grafoman
Oldalszám : 284

Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…

„Winters mesterien megírt debütáló könyve hatásosan festi le a háborús idők szerelmi kapcsolatait, az 1918-as spanyolnátha-járványt és a korszakot jellemző spirituális divatot – magával ragadó szerelmi történet izgalmas misztikummal keverve.”

Kiadó. Scolar
Oldalszám: 304
Várható megjelenés. 2014.09.18.

Egy tucat kérdés

Forrás

Megint körbejárt egy kérdezz-felelek poszt a blogok között, amely a héten Szilvamag jóvoltából hozzám is elért. Ha még valaki nem unja ezeket a bejegyzéseket, akkor itt olvashatóak a válaszaim.

1. Szoktál nassolni olvasás közben?

Ez változó. Alapból inkább nem, mert általában este van időm hosszabb olvasásra, olyankor meg már tiltólistás nálam bármilyen nass. De pl. hétvégén ha itthon kuckózós napot tartok, akkor a kedvenc kombinációm egy jó kis délutáni olvasásra a könyv-kávé-home made süti :) Ma épp vágytam valami ilyesmire ebben a tipikus őszi időben, úgyhogy összedobtam az egyik kedvenc muffinom még délelőtt, az almás-fahéjas verziót, amelyet imádok az íze és az illata miatt is.

2. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben?

Évszak függő, de - mint tudjátok - kávé bármikor és bárhogyan jöhet. Igen, ez még igazából késő délután, este is, mert simán el tudok aludni utána. De a héten már többször iszogattam este egy nagy bögre forró teát és tegnap hazafelé jövet vettem egy doboz King's Crown epres teát, ami nem fog sokáig bontatlanul állni.

3. Szoktál írogatni a könyvekbe, vagy kivagy magától a gondolattól is, hogy firkálj beléjük?

Tankönyvekbe minden további nélkül jegyzetelgetek, kiemelek, aláhúzok, de a regényekbe soha nem szoktam beleírogatni. Illetve csak akkor ha ajándékba adok egy könyvet és tudom, hogy az ajándékozó örül pár szónak a könyv elején.

4. Mindig el kell jutnod a fejezet végéig, vagy le tudod tenni bárhol?

Bárhol abba tudom hagyni, sajnos van, hogy a fáradtság miatt el is alszom olvasás közben és az általában nem egy fejezet végén szokott megtörténni. :)

5. Olyan ember vagy, aki elhajítja a könyvet a szoba másik sarkába, ha  idegesítő regényt olvas?

Nem, nem szoktam könyvet hajigálni, egyszerűen csak leteszem és maximum magamban puffogok pár sort.

6. Ha szembejön veled egy ismeretlen szó, azonnal rákeresel?

Az idegen nyelven történő olvasás során az első egy-két könyv esetében bőszen szótáraztam, aztán hagytam a fenébe, hisz a gyakorlat hozta magával azt, hogy ki lehet következtetni vagy rá lehet érezni a szavak jelentésére. Magyar könyvek esetében általában egy-egy régiesebb szó, kifejezés szokott az lenni, aminek utánanézek.

7. Mit olvasol most?

Jelenleg épp semmit. Tegnap fejeztem be Márqueztól a Bánatos kurváim emlékezetét és ma még töprengek, hogy mit olvassak. John Scalzitól esélyes a Vének háborúja, de még ez sem biztos. :)

8. Milyen könyvet vettél legutóbb?

A Rosie-projektet és a Salamon király szorong c könyvet. 

9. Van kedvenc helyed és időpontod az olvasásra?

A hétvégi délutáni itthoni olvasások tudnak a legjobban kikapcsolni, de ha az idő engedi nagyon szeretek egy közeli parkba kiülni olvasni, élvezni a napsütést. Általában erre is csak hétvégén délután szokott időm jutni.

10. Sorozatokat vagy az egyrészes könyveket szereted jobban?

Általában az egyrészeseket, de idén rajongója lettem egy sorozatnak is. Tehát ha jó a könyv, akkor lehet sorozat is.

11. Van olyan könyv, amit mindig előrehozol és szeretettel ajánlasz mindenkinek?

Nincs. Ha valakivel könyvekről beszélünk és ki tudom tapasztalni az ízlését, akkor esetleg ajánlok, de alapból nem.

12. Hogy rendszerezed a könyveidet?

Sehogy, kész káosz van a könyvespolcokon. A sorozatok persze egymás mellett, meg az ugyanattól az írótól származó könyvek is, de egyébként nincs semmi rendszer benne. Mondjuk a még olvasatlan könyveket próbálom azonos helyen gyűjteni, de talán csak ennyi "szabályom" van.

A védőangyal

Ram Oren: Gertruda esküje

Emlékeim szerint a holokauszt témája igazából először akkor ütött nálam nagyon és nagyot, amikor kötelező jelleggel elvittek minket a suli keretében és megnéztük közösen a Schindler listáját. Máig emlékszem, hogy milyen csacsogva és nevetgélve ültünk le az első sorok egyikébe és vártuk a filmet, aztán jött a néma döbbenet, ami nemcsak a filmen kísért végig minket, hanem a suliba visszavezető úton is. Akkor bennem megmozdult valami. Igen, tanultunk a háborúról, tanultunk a borzalmakról, de más mindezt egy papíron látni és tanulnivalóként felfogni, mint egy szélesvásznú film keretében döbbenten a székbe szegezve könnytől maszatos arccal a látottakon tűnődni. Talán ekkorra tehetem azt, hogy a világháború és az akkori korszak, a miértek és hogyanok mélyebben kezdtek el érdekelni.

Épp ezért nem volt kérdés számomra, hogy el fogom-e olvasni Ram Oren Gertruda esküje c. könyvét. Mert a történet legnagyobb része a 2. világháború kitöréséhez, pusztító viharához, egy zsidó kisfiúhoz, egy lengyel katolikus nevelőnőhöz és egy német katonához köthető. Érdekes kombináció alapból, ráadásul itt igaz történetről van szó. Számomra kihagyhatatlan könyv volt!

Azt hiszem, Michael Stolowitczky kétszer született: egyszer az édesanyja adott neki életet a háború előtti varsóban, gazdag zsidó család gyermekeként kivételezett és boldog körülmények között élt, majd a háború kitörése és a családja elvesztése után Gertruda Bablinska által született újjá, mint a fogadott és katolikus vallású fia. Ez - a háború kitörésekor még nagyon aprócska - kisfiú Gertrudának, a dadusának köszönheti az életét, aki a fiú anyjának tett fogadalmát megtartva az egész világháborút övező borzalmak és az azt követő időszak alatt védőangyalként, kősziklaként, szinte anyatigrisként állt a fiú mellett. 

Én személy szerint meghajolok Gertruda előtt, mert sem magával, sem a veszéllyel nem törődve, saját családját háttérbe szorítva, magát feláldozva egyszerűen csak egy cél lebegett a háború pokla alatt előtte: megmenteni Michael életét és eljuttatni mindenáron Izraelbe.

De a regény természetesen nem csak Michael és Gertruda története, hisz bujkálásuk, menekülésük során rengeteg zsidó és őket segítő emberrel találkoztak, de talán a legemlékezetesebb mindkettőjük számára egy SS tiszt volt. Igen, pont egy SS tiszt és nem az miatt, amit elsőre gondolnánk. Ez az SS tiszt, Karl Rink, bár kezdetben a hitleri Németországot és az új eszméket dicsőítette, személyes érintettsége miatt a zsidókkal nem úgy bánt, mint ahogy az egy SS tiszttől akkor elvárt volt. A történet egyik pontján pedig olyat tesz, olyan fordulat következik be ennek a férfinek az életében, hogy az Michael és Gertruda sorsára is hatással lesz.

A könyv elég dokumentarista jelleggel lett megírva, mégis, az én fejemben filmként peregtek a jelenetek és cseppet sem éreztem száraznak vagy unalmasnak. Két szálon halad végig, Gertruda és a fiúcska történetét párhuzamosan ismerhetjük meg Karl Rink életével. Mindkét vonalat ugyanannyira szerettem olvasni, ugyanannyira érdekelt. Természetesen a fiúért és a nevelőnőért jobban izgultam, és igazából Rink sorsán sem lepődtem meg, mert mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a németek közül is mennyien segítették az akkori zsidókat. Rinket egyszerűen csak sajnáltam az elején, hogy ennyire elvakítja őt az eszme, a Harmadik Birodalom és hogy nem látja a fától az erdőt.

De ami miatt igazán hálás vagyok ennek a regénynek az az, hogy megismertetett a zsidók háború utáni helyzetével. Természetesen már hallottam az Exodusról, de igazán mélyen nem ástam még bele magam a történelem ezen részébe, amit most kicsit szégyellek is. Engem, akit ennyire érdekel ez a korszak, már sokkal korábban érdekelnie kellett volna a zsidóság háború utáni sorsának. A történet során volt egy olyan jelenet, amelynél egyszerűen hitetlenkedve olvastam a sorokat. A haláltáborokat megjárt és túlélt zsidókat a felszabadítás és a háború vége után a felszabadítók egyszerűen nem tudták kezelni és újra táborokba zárták őket. És természetesen elborzadva álltam az egész Exodus hajó sorsa előtt, nem értettem, hogy mi jogon akarták a háborúban meghurcolt emberek előtt megtagadni az aliját, azaz az Izraelbe történő bevándorlást.

Tehát megint egy olyan történetet kaptam, amiből tanultam, új dolgokat ismertem meg és megint csak azt tudom mondani, hogy ez is egy olyan könyv, amit én bizony a középiskolás, gimnazista történelem oktatás során szemelvényként igen sűrűn felhasználnék. Sokkal közelebb hozná a diákokat ezeknek az embereknek a sorsa az akkori időszak megértéséhez, mint a száraz tények bemagolása.

Akit ez a korszak, ez a téma egy cseppet is érdekel, annak mindenképpen ajánlom a Gertruda esküjét, könnyen, gyorsan olvasható és a szereplők igen gyorsan utat találnak majd a szívünkhöz, amelyhez sokat hozzáad a könyv illusztrációjaként feltűnő néhány fotó is a főszereplőkről!

Kiadó: Atlantic Press

Kiadási év: 2014

Fordította: Szántó András

ui: A könyv hatására felkerült az elolvasandók listájára nálam Leon Uris könyve, az Exodus.

Őszi könyves listám = A terv

Nincs kedvem rendes posztot írni, pedig a cetlik egyre csak gyűlnek a noteszemben, mert van pár könyv, amiről mindenképpen szeretnék majd beszámolni (A Segítség, Lakodalmaink, Egy pohárral a háború előtt). De most valahogy nem jön az ihlet, és nem is erőltetem. Helyette az egész hétvégémet kisebb-nagyobb megszakításokkal olvasással töltöttem és két nap alatt befaltam a Rosie-projektet. Aztán azért a blogokat is lecsekkoltam és látom, hogy mennyien írtak az őszi könyves terveikről, amiket nagyon szeretek olvasgatni, mert onnan is mazsolázgatok magamnak olvasmányokat. Én már nyáron megalkottam egy listát, a 2014/2015-ös őszi/téli kollekciómról, és most leszűkítettem azokat belőle, amelyeket az ősszel mindenképpen szeretnék sorra keríteni.

1. Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem: almamag volt az, aki felhívta Dennis Lehane Kenzie-Gennaro sorozatára a figyelmem. Az első részt augusztusban el is olvastam és mondhatom, hogy új kedvenc sorozatot avathattam vele. A történet kellően szövevényes volt, a stílus baromira bejött és a két főszereplő, no meg a köztük lévő bonyolult kapcsolat pokolian jól megalkotott, de annyira, hogy szívem szerint nyúltam volna rögtön a második részért is. Tehát ennek a könyvnek biztos helye van nálam az elkövetkező időszakban!

2. Kondor Vilmos: Bűnös Budapest: egy újabb sorozat, amit szintén az idén ismertem meg és szintén kilóra megvett magának. Hiányzik már a Budapest noirban megismert Gordon Zsigmond és a nagypapa kalandja, szóval szerintem ezzel a könyvvel is tutira megyek.

3. Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben: erre a könyvre is idén hívták fel a figyelmemet azok, akik tudják, hogy szeretek a 2. világháborút, az azt követő időszakot feldolgozó könyvekről olvasni. Nagyon kíváncsi vagyok rá, remélem, hogy jó lesz!

4. Kate Morton: Távoli órák: tiszta ciki, de ezt és a következő könyvet is nyárra terveztem. Valahová (talán Amadeához) még kommentben is írtam a nyári tervekről, és mint látjátok nem lett belőle semmi. Pedig nagyon szerettem Kate Morton eddigi könyveit és erre is rettentő kíváncsi vagyok, csak a mérete miatt kicsit eltántorodtam, de az őszibb időjárás, amikor az eső hétvégén is bekerget a lakásba és inkább mindenki otthon kuckózik, biztos jó lehetőség lesz arra is, hogy végre a Távol órák is sorra kerüljön.

5. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés: mint fentebb írtam, ez is a nyári tervek között szerepelt. Nem jött össze! :) De a Kakukkszó idei kedvencem lett, így nem kérdés, hogy amíg a Selyemhernyó megjelenésére várok, addig valamivel pótolnom kell a Rowling-könyvek iránti vágyamat és az Átmeneti üresedés erre pont jó is lesz. Nagyon várom már!

Egyébként mi sem bizonyítja jobban listagyártó kisiparos mellékállásomat, mint az, hogy a héten összeírtam, melyek azok a könyvek, amelyeket a 2015-ös várólista csökkentési projektbe be szeretnék válogatni. Pedig az ideiből a 12-höz még 2 hátravan. Most mondjátok meg, normális vagyok? :)

Megőrülök!

Muszáj kiírnom magamból, mert ilyen szerintem velem ritkán (vagy még tán sosem?) fordult elő, de annyira, de annyira idegesít a mostani könyvem egyik főszereplője, hogy hazavágja az egész olvasásomat. Pedig tök jól indult az egész. Régóta kerülgettem Nick Hornby Hosszú út lefelé című regényét és a héten úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek van itt az ideje. Az elején tök jókat nevettem, plusz nagyon bejövős az alaptörténet és a 4 karakterből 3-at igazából imádok, de a negyedik, Jess ... hát kiveri nálam a biztosítékot ez a 18 éves kiscsaj! És nem tudom, hogy azért van-e ez, mert öregszem és már én is abba a kategóriába tartozom, hogy "bezzeg az én időmben!", de ha az ő fejezetei jönnek, már viszketegséget kapok a stílusát és igazából jól megráznám. Igaz, hogy hátra van még a könyvből kb. 20%, és bármi történhet, de úgy érzem, hogy ezt a karaktert nem bocsátom meg Hornbynak! 

Kérlek nyugtassatok meg, hogy Veletek is előfordult már ilyen valamelyik könyv szereplőjével kapcsolatban. Melyik volt az? Csak, hogy tudjam, hogy mit kerüljek el a jövőben ...

Könyvszaporulat - augusztus

Nagyon "féltem" - ha lehet ebben az esetben ez a szót használni, mert azért kicsit röhejes ezt így leírni - az augusztustól. Féltem, mert eddig egész jól álltam a beszerzésekkel, igaz, volt egy-két kilengésem, de a tavalyi évhez képest javuló tendenciát mutatok és mérsékletesen vásárolgatok. Augusztusban viszont volt már olyan megjelenés, amire baromira fájt a fogam és úgy terveztem, hogy ezeket szépen be is fogom gyűjteni, hogy boldog tulajdonosa legyek, de aztán mégis más könyvek kerültek a látóterembe. Ja, és mindegyiket a Szandis akciónak köszönhetem, no meg a bloggerek hathatós győzködésének, hogy biztos tetszene nekem és nem kellene kihagynom. Csak annyit mondhatok, hogy kezdenek kiismerni! :)

Tudjátok - mert azt hiszem már írtam -, hogy egy Szandi közelében dolgozom, ami veszélyes, nagyon-nagyon veszélyes ám. Egyrészt egy könyvmoly ha bánata van, akkor szívesen vigasztalódik a könyvesboltban, másrészt ha épp elmegy az orra előtt a troli, akkor is meggyőzi magát, hogy pár percre beugrik és nem a megállóban aszalódik és ilyenkor is el lehet csábulni. Mondjuk ebben a hónapban tudatosan mentem be az akció kedvéért, de párszor voltam éppen nem a legjobb hangulatomban és simán a könyveknél kerestem volna vigaszt, ám erős voltam és lebeszéltem magam erről. A tudatos vásárlásom első fordulóján 3 könyvet vettem meg. A kosaramba került Guillermo Martíneztől Luciana B. lassú halála, a Casanova menyasszonya Arthur Japin tollából és Dorit Rabijan könyve, a Lakodalmaink. A Lucianát már el is olvastam, a vége miatt csalódott szájízzel emlékszem vissza rá, és a Lakodalmainkon is túl vagyok már, amit imádtam, annyira egzotikus, annyira buja, öröm volt olvasni, holott a történet nem egy cukorsziruppal nyakon öntött női regény. Aztán volt még egy kitérőm, mert Amadea jóvoltából felfigyeltem egy újabb íróra, mégpedig Carson McCullersre és természetesen az ő könyvei is akciósak voltak most, így Az esküvői vendéget meg is vettem. Még ezt sem kerítettem sorra, de hamarosan helye lesz az olvasmányaim között.

Hm, szeptember pedig már itt kopogtat és lesz pár tuti beszerzésem, amit augusztusról áttoltam szeptemberre, meg hát az előző posztban írt Anna Gavalda-könyv is nagyon kiabál nekem, úgyhogy jövő hónapban is lesz miről beszámolnom. Ami még mindig felmentést ad a garázdálkodásom alól az az, hogy az idei beszerzetteket nagyon jó arányban el is olvasom, eddig a 25 könyvből csak 6 maradt ki. Remélem, év végére nem fog nagyon eldurvulni ez az arány! :)

Új könyv érkezik Anna Gavaldától!

A minap ültem a szobában, ami - gondolom mondanom sem kell - tele van könyvespolcokkal. Szóval az ágyon ücsörögve akármerre is néztem rögtön könyvek bámultak rám vissza, olvasottak vagy még olvasásra váróak és egyszer csak megakadt a szemem az egyik kedvencemen. Ez pedig nem más, mint az Együtt lehetnénk Anna Gavaldától. És akkor arra gondoltam, hogy:

1. Ú, újra kellene olvasnom valamikor az ősz folyamán a könyvet!

2. De jó lenne ha egy újabb történettel jelentkezne az írónő, mert egy könyvét leszámítva mindent olvastam már tőle.

Erre pár nappal ezelőtt az interneten barangolva mit találtam? Igen, bizony, egy új Gavalda-könyv érkezik hamarosan! (Bárcsak minden kívánságom így válna valóra!) Bevallom, én már a borítójába is beleszerettem, iszonyúan tetszik, hangulatos, színes, de a fülszöveg is nagyon jó kis sztorit sejtet. Remélem - és ezzel tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert már örömködtünk egy páran -, hogy hasonlóan jó kis könyvet kapunk majd, mint az Együtt lehetnénk esetében!

Anna Gavalda: Édes életünk
Mathilde 24 éves. Hivatalosan művészettörténet szakos egyetemi hallgató. Valójában a sógorának dolgozik, és a munkája leginkább abban merül ki, hogy álnéven kommentelget különböző honlapokon. A nagyvárosi fiatalok tipikus életét éli. Bulizik, pasizik, lazul. Aztán egyszer elhagy egy tekintélyes összeget, és ez – különösképpen a pénzt megtaláló férfi – megváltoztatja az életét. Yann 26 éves. Bár egyetemet végzett, egy bemutatóteremben dolgozik, ahol kis koreai háztartási robotokat prezentál az érdeklődőknek. Már két éve él együtt a barátnőjével, akivel egyre hűvösebb a viszonya. Egy majdhogynem vadidegen házaspárral kell elbeszélgetnie, hogy rájöjjön, valamit nagyon elrontott az életében. Hogy mi a közös a két párizsi fiatalban? Nem találják a helyüket, és lassan már elmenne mellettük az élet a maga kihívásaival, amikor…
Anna Gavalda két – egymáshoz lazán kapcsolódó – kisregénye szórakoztatóan és elgondolkodtatóan szól a 21. századi fiatalok égető problémáiról, két kor- és kórtörténetet nyújtva az olvasónak. Hősei kiútkeresők, vagy nagyobb szavakkal: az élet értelmét kutatják.

Kiadó: Magvető

Oldalszám: 280

Megjelenés időpontja: 2014. szeptember 24.