Egy kis balgaság sosem árt

Paul Auster: Brooklyni balgaságok

Az van, hogy én még semmit nem olvastam Austertől. Sokan ajánlottátok már a New York trilógiát, de eddig nem éreztem, hogy meg kellene ismerkednem sem Austerrel, sem azzal a könyvvel. Aztán jött a 21. Század Kiadó, aki felkarolta itthon újra az író műveit és én - mint sekélyes lelkületű, csak a borítóra felfigyelő könyvmoly - kezdtem azt gondolni, hogy talán mégis itt az idő egy austeri műre. Majd úgy esett, hogy a könyvtárban épp megtaláltam a Brooklyni balgaságokat és ez a könyv már a legelső mondatával megalapozta a helyét a szívemben (és majd lehet, hogy a későbbiekben a könyvespolcomon is). Szóval, aki így kezd annak nálam nyert sikere van:

"Egy csendes helyet kerestem a halálra. Valaki Brooklynt ajánlotta, hát másnap reggel Westchesterből leutaztam felmérni a terepet."

Ez az előhangbeli első mondat pont olyan közvetlen, keresetlen és humorral átszőtt, mint ami az egész könyvet jellemzi. No meg a főszereplőt, Nathant, aki 60 éves gyógyult rákbetegként, elváltként gondolja úgy, hogy ha esetleg mégsem épült fel teljesen, akkor Brooklyn lenne a tökéletes helyszíne az életének befejezéséhez. És közben meg új életet kezd. Lakást talál, új helyekre jár, udvarolgat az étterem csinos fiatal pincérnőjének, majd véletlenül összefut unokaöccsével, Tommal, akinek az élete közel sem úgy alakult, mint ahogy anno az ígéretes kezdet után a család gondolta. Elkezdenek összejárogatni, Nathan megismeri Tom extravagáns gondolkozású főnökét, aki egy - elképzelésem szerint - szuper kis antikváriumot vezet, aztán ez az ismeretség sok-sok nem várt kalandot és embert hoz mindkettejük életébe. Közben meg - csak hogy a címre is kitérjek - Nathan elkezdi írni életének balgaságait, mindazt a sok fura pillanatot az életében, amit ő annak ítél. És még csak nem is gondolja, hogy ezek után mennyi újabb fura pillanatban lesz része, amelyekben szerepet kap Tom eddig soha nem látott unokahúga, csinos és kevésbé femme fatale nőszemélyek meg szívügyek, szóval a balgaságok sora szép lassan folytatódik, miközben mind Nathan, mind Tom élete egyre pozitívabb történésekkel telik meg. 

"A lustaság teret enged a gondolatoknak, márpedig a gondolkodás veszélyes, ahogy azt mindenki tudja, aki egyedül él."

Úgyhogy számomra ez a második esélyek könyve volt. És nagyon imádtam olvasni. Főleg Nathan narrációja miatt, aki állati fazon lehet. Olyan jó volt az ő szemén keresztül nézni a dolgokat. A 60 éve alatt sok mindent átélt, lehetett volna egy okoskodó vén fószer, helyette inkább a hibáiból építkező, az új életnek örülő, a fiatalokat támogató fazon vált belőle. Tomot is bírtam, mert nagyon sokan vagyunk olyanok mint ő. Kudarcba fulladt világmegváltó terveink után feladva mindent beszürkülünk az átlagos emberek közé, hajtjuk minden nap a mókuskereket, álcázzuk magunkat a kilókkal vagy az unalmas munkánkkal, közben belül meg minden nap meghalunk egy picit. Egészen addig, amíg a sors az orrunk alá nem dug egy új lehetőséget, vagy egy ilyen frankó nagybácsit, mint Nathan.

"Nem számít, milyen jelentéktelen az életed. Ami veled történik, épp olyan fontos, mint ami mással."

Persze Harryt, az antikvárium tulajdonost sem hagyhatom ki a felsorolásból: csudapofa volt, hatalmas svindler, akinek óriási szíve van és igazából egyetlen célja van az életben (meg talán bűne), hogy arra vágyik szeressék. Mondjuk már akkor bírtam, amikor kiderült, hogy ő a tulaja az antikváriumnak. Ráadásul úgy szerettem a főszereplők közötti magasröptű eszmefuttatásokat, a könyves utalásokat (az a történet Kafkáról!), a mindennapokról szóló kegyetlen igazságokat. Szívem szerint újrakezdeném elölről megint a könyvet és a végére tele lenne post-itekkel az idézendő mondatok miatt.

"Az olvasás menekülést és gyógyírt jelentett, vigaszt és stimulációt; a puszta örömért olvasni, a gyönyörű szép nyugalomért, ami körbevesz, amikor egy szerző szavai visszhangzanak a fejünkben."

Olvasmányos, okos, csavaros, humoros történet volt számomra a Brooklyni balgaságok, amely megadta a kellő löketet arra, hogy szépen sorba vegyem majd Auster többi művét. Üzenetét tekintve pedig arra jutottam, hogy ha a megfelelő emberekkel hoz össze a sors, akkor a kis szürke életedből is válhat még kifestőkönyv, csak együtt kell kiszínezni.

Kiadó: 21. Század Kiadó

Kiadási év: 2018

Fordította: Pék Zoltán