Júniusi zárás

Újabb hónap, újabb olvasások és újabb beszerzések. Mert persze június sem maradhatott el könyvvásárlás nélkül. Minden hónapnak nagy önuralommal indulok neki, hogy aztán jót nevessek saját magamon (pláne ma, amikor a július első könyvét is beszereztem, pedig még csak a 2. napot koptatjuk az új hónapból, szóval már fix az is, hogy azt sem fogom nullásan zárni.)

BESZERZÉSEK

Igazából nem csaptam hatalmas dorbézolást június folyamán sem, egyedül csak az Ünnepi Könyvhétről nem jöttem el üres kézzel. Bár erősen kérdéses volt, hogy idén egyáltalán kijutok-e, ugyanis egy hosszú hétvégi kiruccanást pont akkorra sikerült megszervezni. De azért csütörtökön mégis tettem egy nagyon gyors és hatékony kört, kb. 20 perc alatt a birtokomba kerültek a könyvek. Célirányosan rohantam zakkanttal egyik standtól a másikig, aztán a végén még PuPillával is volt időm néhány szót váltani, miközben beálltak a Cecilia Ahernre váró dedikálók sorába. És miket vettem? Az Animusnál lecsaptam az idei év legjobban várt új megjelenésére: Fredrik Backmantól szereztem be az Egymás ellent, ami Björnstad sorozat 2. kötete. Aztán egy gyors fordulattal átrepültünk a Jelenkorhoz, ahol Margaret Atwood A vak bérgyilkos kötete került hozzám. Bár sokat töprengtem rajta, hogy kell-e nekem vagy elég lesz-e könyvtárból, ott mégis hozzácsaptam még Paolo Cognetti Nyolc hegy című regényét. Van úgy néha, hogy engedni kell a belső hangnak. Mivel a hónap további része úgy eltelt, hogy néha azt sem tudtam merre vagyok arccal előre, így további nagy könyvvásárlás nem is történt, egyszer csak rájöttem, hogy vége a hónapnak.

OLVASÁSOK

Bár az idő rohan, a könyvekkel úgy éreztem, hogy nem nagyon haladok. Mondjuk köszönhető ez annak is, hogy rákattantam szerintem két zseniális sorozatra, így volt, hogy szabadidőmben inkább őket daráltam (amúgy a Hatalmas kis hazugságok és a 13 okom volt rántott be magával). De hogy visszakanyarodjak a könyvekhez, nyaranta mindig olvasok valami olyan könyvet, ami a wanderlust érzését kicsit csitítja bennem, mert idén sem arról fognak ezek a hónapok szólni, amiről kellene. Erre választottam Balogh Boglárka Ezerarcú Földjét, ami egy kis csoda és tele van hihetetlenebbnél hihetetlenebb történetekkel a nagyvilágból. Aztán folytattam a hónapot az Egymás ellennel, amit a végén tyúklépésben olvastam el, egyszerűen nem akartam elengedni a szereplőket. Utána pont jól esett Tisza Kata pszichoprózáit befejezni, az Akik nem sírnak rendesen nem egy könnyű kötet, de biztos vagyok benne, hogy minden olvasó megtalálja benne azokat a részeket, amelyek neki szólnak. Ha már a blogon írtam egy nyári listát, mindjárt újra el is olvastam róla egy nagy kedvencemet: Edward Kelsey Moore Szikomorfán születtem című könyvét legalább annyira szerettem, mint az első alkalommal, tüneményes könyvről van szó, a tökéletes nyári olvasmány, ha valaki érzelmes, de tartalmas könyvre vágyik, ami kicsit a lelkét is dédelgeti. A júniust a Nyolc heggyel zártam és nagyon érdekes lett vele a viszonyom: a nagy hétköznapi munkás pörgés közben lelassulásra késztetett és a végére egészen más szemmel néztem a történetet, mint az első oldalak után.

A június mérlege egész jó: 3 új könyv, ebből kettőt már sorra is tudtam keríteni és összesen 5 könyvet olvastam el. Júliusra is elégedett lennék hasonló mérleggel. Sajnos a blogos aktivitásomat és lendületemet nem nyertem egyelőre vissza, egy fárasztó nap végén sokkal inkább választom az IRL programokat és később a késő esti olvasást, mint a gép előtti pötyögést (így is egész nap monitor előtt vagyok, felemelő érzés offline életet élni). Azt hiszem ilyenkor nem is kell erőltetni, nem stresszelem magam azon, hogy csak ennyi vagy annyi bejegyzés született. Majd lesz másként is. Addig is bőszen pipálgatom a saját kis nyári terves listáimat, jobbnál jobb programokat írtam össze még tavasszal, amit nyaralás nélkül is meg lehet valósítani. Persze a nyári könyves listámat is szeretném teljesíteni, szóval a posztírás után irány az olvasás! :)

A többiek is meséltek a júniusukról:

Amadea

Dóri

Szofisztikált Macska

Nita