Lélekben szabadon

Paula McLain: Napkeringő

Tisztán emlékszem arra, hogy micsoda izgalom fogott el, amikor felfedeztem Paula MacLain újabb könyvvel jelentkezik A párizsi feleség után. Amikor Hadley és Hemingway történetének végére értem, azt kívántam, hogy az írónő találjon magának újabb karaktereket és örvendeztessen meg minket egy újabb történettel. Remélem, a többi kívánságom is így válik majd valóra!

Előre szólók A párizsi feleség rajongóinak, hogy ez a könyv teljesen más, tehát aki pont ugyanazt az élményt fogja várni, szerintem csalódni fog. Köszönhető ez annak, hogy két teljesen eltérő karakter áll a két regényének középpontjában, bár mindketten erős nők, akiknek nem könnyű élet jutott ki. Ám míg Hadley-t a Hemingway iránti szerelme egy bizonyos pontig átsegíti minden problémán, addig a Napkeringő főhősnőjéről, Beryl Markhamról azt gondolom, hogy legtöbbször egyes egyedül állt a társadalmi, gazdasági és természeti viharok, magánéleti csapások középpontjában.

Beryl Markhamnak cseppet sem volt könnyű vagy unalmas élete. Kislányként Kenyában nőtt fel, édesapja ott alapított egy farmot, ahol lovak tenyésztésével foglalkozott. A kis Beryl legalább olyan szabadon élt, mint az ott tartott lovak. De ennek a későbbi élete során meg kellett, hogy fizesse az árát. Óriási törést okoz az életében az, hogy anyja és öccse nem bírja a kenyai életet és visszatérnek Angliában, ő pedig az édesapjával kettesben marad a farmon. Látszólag azt gondoljuk, hogy micsoda boldogság ilyen szabadon felnőni, de szerintem világ életében nem tudta megemészteni azt, hogy az anyja hátrahagyta őt. A kislány igazi kis amazonként éli életét, elüldözni a nevelőnőket, mezítláb rohangál a farmon élő törzsek gyerekeivel, de persze ahogy felnő az angol elit társadalom, a gyarmatosítók még itt is elvárják, hogy nőhöz illő módon viselkedjék. Ám addigra Beryl élete újabb fordulóponthoz érkezik, és innentől kezdve egész élete arról szól majd, hogy keresi a boldogságát, és bizonyítani akarja a világnak, hogy nőként ha kell egyedül is megállja a helyét abban a világban, ahol a hölgyek dolga akkor csak annyi volt, hogy esténként a partikon tündököljenek és limonádéval vagy pezsgővel kínálják meg a vendégeket.

Az én szívemhez Beryl karaktere nagyon közel került. Annyira szerettem ezt a megzabolázhatatlan szabadságvágyát, az élethez való hozzáállását, a lovak iránti csillapíthatatlan szeretetét, vagy a repülésben való újra magára találását. Ezt a nőt akármennyi alkalommal a padlóra küldte az élet, újra és újra leporolta magát és felállt. Foggal-körömmel, könnyekkel, de ment előre, nem nézett vissza és ahogy egyre több csapás érte csak egyre jobban erősödött.

"– Mindannyian számtalan dologtól félünk, ám ha az ember lebecsüli magát, vagy engedi, hogy a félelem börtönében éljen, akkor többé már nem önmaga, nem igaz? A valódi kérdés az, hogy vállaljuk-e a boldogsággal járó kockázatot."

Forrás

Szerencsére a könyvben a szerelmi szál ugyanolyan ügyesen van megjelenítve, mint A párizsi feleségben. Azaz nem csak erről szól a könyv, hanem a főszerepben valóban Beryl és élete áll, górcső alatt mindegyik kapcsolatával. De mivel szerelmi életének egyfajta keresztje volt a Denys Finch Hatton iránt érzett érzelme, ezért ahhoz, hogy megfelelő képet kaphassunk róla, ennek is meg kellett, hogy jelenjen a lapokon. Csakúgy, mint Karen Blixennek, akinek nevét a Távol Afrikától című mozifilmből, vagy a Volt egy farmom Afrikában könyvből hallhattuk már, és aki Denys életének legalább olyan fontos szereplője volt, mint Beryl. E három ember különös kapcsolatát, a szerelmi háromszöget is Paula McLain nagyon érzékeny módon tálalja az olvasónak. Átérezzük minden szereplő vívódását, és mivel addigra nagyjából ennek a három embernek a jellemét is megismerhetjük, tudjuk, hogy igazából így vagy úgy de mindenki sérül ebben a dologban és igazán senki sem kaphatja meg a boldogan élük, míg meg nem halunk befejezést.

 

"Igazán sötét alkukra is képesek vagyunk a szerelemért, nem igaz?"

Az írónő itt is bravúrosan teremti meg a gyarmatosítókkal ellepett Kenya hangulatát, csak úgy mint tette ezt korábbi regényében amikor is a bohém párizsi költők világába vitt el. Lapról lapra kerül az olvasó egyre közelebbi kapcsolatba ezzel a veszélyes, ugyanakkor elbűvölő vidékkel. Hol máshol történhet meg az, hogy a tornácon limonádét kortyolgatnak a vendégek, miközben a birtokon szabadon kószál egy kedvtelésből tartott oroszlán?

Mindenkinek azt javaslom, hogy ne hagyja ki a Napkeringőt, és engedje meg hogy Paula McLain belezsongja Kenya vad ritmusát, a lovak patáinak csattogását, a pezsgőspoharak csilingelésének hangját, a repülők motorjának búgását és egy szabad lélek útkeresésének történetét a fülébe. Én ezt tettem és amíg tartott a könyv, egy számomra távoli és vad vidéken rengeteg új élménnyel gazdagodtam.Köszönöm ezt az írónőnek, remélem, sok érdekes karakterről fog még nekünk írni. Az biztos, hogy látatlanban vevő leszek az újabb regényére.

Kiadó: Alexandra

Kiadási év: 2015

Fordította: Frei-Kovács Judit