2016. március 23., szerda

Tavasszal elolvasom!

Vagy legalábbis tervezem. Mint minden évszak kezdetekor, most március elején is írtam egy csupán 4 könyvből álló listát, amit szeretnék idén elolvasni a nyár beköszöntéig. Ezeket az évszakos kis terveket viszonylag jól tudom tartani, egyrészt nem vállalom túl magam, másrészt valóban olyan könyveket szedek össze egy kupacba, amelyek régóta érdekelnek, vagy lehet, hogy ámbár hirtelen a fellángolás, de elég erős a tüze, hogy el is olvassam.


Elsőként Isabell Allende Kísértetházára esett a választásom. Idén a várólista-csökkentésbe is beválogattam, mert elég régóta halogatom, ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy nekem való könyv. Itt amúgy egy picit csalok, mert már olvasom ezt a történetet, de higgyétek el, a listám már hetek óta készen van. Eddig egészen magával ragadott ennek a csupa furcsa személyiségből álló családnak a története, szinte hömpölyög az elbeszélés ahogy haladok előre Esteban Trueba és családjának életében. Nem mellesleg pedig igazán színes történelmi tablót is kapok háttérnek, szóval ez egy valóban grandiózus történetté kezd válni.


Hosszabb-rövidebb utazásról egyelőre csak álmodozva került a látóterembe, illetve egy értékelésnek köszönhetően most már hónapok óta a várólistám kiemelt helyén áll Cheryl Strayed Vadon című regénye. Nagyon kíváncsi vagyok rá, és remélem, hogy azt kapom meg ettől a történettől amire várok: önmagunk megtalálásának rögös útját, bizonyos lelki terhektől való megszabadulást. És amúgy sem sok útiregényt olvasok, úgyhogy ez miatt az aspektus miatt is nagyon vonz ez a könyv.


A családregények iránti rajongásomnak köszönhetem, hogy felfigyeltem Ljudmila Ulickajától Médea és gyermekeire. Bár a Daniel Stein régóta a polcomon áll, engem most mégis Médea története hívogat jobban. Eddig jóban vagyok Ulickaja stílusával, szeretem ahogy olyan szépen, de egyszerűen elmeséli egy-egy ember sorsát. Semmi kirívó nem történik hőseivel, de mégis olyan sok minden hat rájuk, és olyan sok mindenen mennek keresztül mint mi.


Utolsóként pedig egy fantasy, ami pedig eléggé nem az én asztalom. Most, hogy a könnyedebb sci-fik belopták magukat a szívembe, gondoltam, hogy a fantasy vonalon is erősítenem kellene. Lev Grossam A varázslók c. könyvére már a megjelenésekor felfigyeltem, de folyamatosan olyan "szeret-nem-szeret" azaz "akarom-nem-akarom" kapcsolatom volt vele. Aztán olvastam pár olyan véleményt, hogy arra jöttem rá, én bizony ezt el szeretném olvasni. Úgyhogy itt a helye. Most már csak remélem, hogy én is azon olvasók táborát fogom gyarapítani majd, akiknél betalált ez a történet.

Ti mit terveztek olvasni a következő hónapokban?

8 megjegyzés:

Csenga írta...

A Kísértetházat "ezer" éve olvastam, nagyon szeretem Allende könyveit.
A Vadon is nagyon fog tetszeni:-) Én alig tudtam letenni.
A varázslók is jó, én olvasom csak lassan haladok vele, aprólékos, részletes sztori.
Jó kis válogatás:-)

Nikkincs írta...

Csenga: nekem ez az első Allendétől :)
A Vadonra már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.
Örülök, hogy A varázslókról te is jót mondasz, én szerintem nem a fanyalgók táborát fogom gyarapítani.

Csenga írta...

Ha a Kísértetház tetszik majd, akkor én még javaslom a Szerencse lánya könyvét is.:-)
Varázslók-ma olvastam, hogy sorozat is készült belőle!! :O

Nikkincs írta...

Köszi az ajánlót, fel is véstem. Még a Lelkem, Ines van meg tőle, de ezt majd könyvtárban megnézem.
Igen, láttam, hogy sorozat is van belőle. Előbb-utóbb biztos azt is láthatjuk majd.

katacita írta...

A Vadon és A varázslók közös pont. :) Kicsit sajnálom már, hogy a Vadont angolul vettem meg, mert amúgy is sokat kell angolul olvasnom, és amellett már inkább a magyarokra megyek rá. A Médeát asszem nem tudtam végigolvasni, de ez már elég rég volt, de még mindig úgy érzem, hogy nem vagyok elég öreg Ulickajához, a nyelvezete nekem nagyon nem fekszik, de lehet, ebben a fordítás is benne van.
Isabel Allende régen mekkora sláger volt, nem? Most meg tök elfelejtődött. Még semmit nem olvastam tőle, és pont most adtam el az egyik könyvemet, amit ő írt. :D

Nikkincs írta...

katacita: szuper, lesz mit ki-és megbeszélnünk akkor :)
Elhiszem, hogy ilyenkor már inkább magyarul olvasnád.
Igen, tudom, hogy Te nem vagy Ulickaja-kompatibilis :) Van ilyen. Én szeretem, lehet, hogy majd évek múlva neked is bejön. (Nekem Gaiman a nagy mumus pl.)
Hát nem tudom, hogy sláger vagy sem, de most jól esik. Csak elég hosszú, de célul tűztem ki idén, hogy ez ne tántorítson el könyvektől. Rám még otthon a Lelkem, Ines vá (igazán utazás friendly a borítója :D)

Nita írta...

A Kísértetház már nekem is évek óta itt áll a polcon, a filmet láttam, a könyvet is el kéne már olvasni. :)
Kíváncsi leszek, mit szólsz majd A varázslókhoz, mert tényleg nagyon megosztó könyv, nálam a szeretem kalapba került.

Nikkincs írta...

Nita: pont ma fejeztem be a Kísértetházat. Nem egy könnyű olvasmány, annyi szomorú emberi sors, mindezt egy családon belül, plusz a legvége, a diktatórikus rész elég kemény volt.
Bízom benne, hogy nekem is tetszeni fog A varázslók, sokan azt róják fel neki, hogy depresszív, engem ez nem tántorít el.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...