Egy pad, egy kávé és egy könyv #15

Imádom azt az érzést amikor felszabadul egy órám egy olyan napból amelyikről azt gondoltam, hogy minden perce be lesz táblázva. Ezt már csak az überelheti ha ez péntekre esik és munka után van. A minap pont így jártam. És aki olvas már egy ideje az tudja, hogy ilyenkor rögtön rápörgök a lehetőségre, hogy beüljek valahová egy kávéra és egy kis olvasásra és csak üljek és bambuljak, meg gondolkozzak, meg leeresszek a hetek óta tartó pörgés után.

Most szinte pillanatok alatt el is döntöttem, hogy hová szeretnék beülni. A Pozsonyi utca környékén volt dolgom, ahol tavaly ősszel figyeltem fel egy egyszerű, de annál nagyszerűbbnek tűnő kávézóra a My Green Cup-ra. Azóta egy barátnőmmel ketten egyszer már a kipróbáltuk a helyet, de most egyedül tértem be ide és csak azon drukkoltam, hogy legyen üres asztal, mert akármikor arra járok legtöbbször azt látom, hogy maximálisan ki van használva a kávézó. Nyert ügyem volt, még válogathattam is éppen hová tegyem le magam. Amúgy olyan ez a kávézó, amilyet egyszer én is szeretnék: letisztult design (imádom a színeiket, a zöldet és a barnát, kis szürkével, sárgával), isteni kávék, finom sütik, pont egy olyan hely, ahol két rohanás között szusszanhat az ember vagy ahol napközben megejthet egy céges/baráti találkát.

A lányok a pultnál extra kedvesek voltak, mert amint beléptem a kávézóba a szemüvegem bepárásodott, úgyhogy abban is segítettek a vakegérnek, hogy mi az aktuális sütifelhozatal. A mandulával megszórt almatortára esett a választásom a szokásos lattém mellett, ami olyan isteni volt, hogy legszívesebben kértem volna még egyet (mind a kávéból, mind a sütiből). A kávé csodás ízvilágú, pont olyan ami nekem a legjobban fekszik, és be kell valljam, hogy a zöld csészékért és a csodás latte art-ért is oda meg vissza vagyok.

Olyan helyet találtam, hogy mellettem az ablaknál egy srác dolgozott állatira a laptopján, a másik oldalamon pedig két lányka nevetgélt és hallgatott zenét egy közös fülesen keresztül, szóval totál vegyes a vendégkör. Láttam randizós párocskát, anya-lánya vásárlás után megpihenő kettősét, meg egy cuki kis barátnős hármast, akik munkahelyi és egyéb fontos problémákat tárgyaltak meg így késő péntek délután. Én meg csak ültem ott egymagam, élveztem a helyet, az atmoszférát, háttérben tök jó zenék mentek, visszafogtam magam, hogy ne egy szuszra faljam be a tortát és felcsaptam Vanessa és Virginia történetét. Halljátok, seperc alatt egy másik világban voltam! Költők, írók, festők társaságában és a kávézó halk moraja tökéletes hátteréül szolgált a két Stephen-lány történetének. Rájöttem, hogy mostanában igazán közel ezek a nívósabb női fél-fiction regények állnak a szívemhez. Egyrészt sokat tanulok az adott korról és a főszereplőkről, másrészt olyanok ezek a könyvek, hogy nem egy száraz önéletrajzot tolnak az arcomba, hanem egy regényt, ami viszi magával az olvasót fejezetről fejezetre.

Aztán lassan letelt a nyert órám, mennem kellett tovább, de újfent meg kellett állapítanom, hogy engem ezek a "lopott idők" - amikor azt tehetem ami nekem jó - még mindig nagyon fel tudnak tölteni. Mosolyogva léptem ki a kávézóból és vetettem bele magam a már sötétbe borult pesti utca nyüzsgésébe.

A My Green Cup-ot meg próbáljátok ki ha van rá lehetőségetek, mert nagyon klassz kis hely!