Kicsit rendhagyó lesz most ez a bejegyzés, de amolyan őszi kiadásnak gondoltam. Ugyanis pad az nem lesz benne, hisz már hosszabb ideig elég fázós érzetet ad egy parkban üldögélni, ellenben három kávéról is be tudok számolni.
Az ősz beköszöntével én is behúzódtam egy picit, no nem mindig a négy fal közé, hanem a kávézókba. Vannak már jól bevált helyeim, ahová szívesen térek vissza. Közöttük van, amelyik mások megítélése szerint trendinek számít, ám én nem azért járok oda, hanem mert szeretem a kávéjukat. De van olyan, ami picit el van dugva, se tömeg, se nagy nyüzsgés nem jellemzi, csak kedves kiszolgálás és néhány jó szó. Szerintem mindkettő típusnak megvan a hangulata, attól függ, hogy az ember éppen mire vágyik.
Az ősz beköszöntével az egyik kedvenc kávém a Strabucks Pumpkin Spice Latte-ja. Tudom, aranyárban adják, viszont ismertek, kávémániás énem ilyenkor nem számolgat, hanem ruha-smink vásárlás helyett beülök valahová egy jót kávézni. Rájöttem, hogy számomra ezek a nem kézzel fogható élmények sokkal többet adnak a hétköznapok során mint mondjuk valami új tárgy (jó, persze, azért a könyvvásárlást semmi nem múlja felül). Szóval a múlt hétvégén egy nagy bevásárlóközpontba mentem amolyan körbenézés és terepfelderítés céljából már a karácsonyra gondolván, amikor is pihenésképpen beültem a Starbucksba egy PSL-re. Kitettem magam mellé a frissen vásárolt Yankee Candles tartjaimat, úgyhogy tiszta karácsonyi hangulatba kerültem, mert úgy ontották magukból az illatot. Ráadásul az olvasás mellett folyamatosan kapcsolatban voltam az egyik barátnőmmel mobilon keresztül, úgyhogy még olyan érzésem is volt, mintha vele együtt kávéztam volna.
Aztán az egyik októberi péntek délután korábban elengedtek minket a munkából, így lett egy váratlan szabad órám, úgyhogy beültem a Pozsonyi úton lévő La Delizia-ba. Aki ismeri őket, annak szerintem nem kell reklámoznom a helyet, aki meg nem az vessen egy pillantást rájuk ITT. Én a magam részéről imádom őket. Vettem már itt ajándékba kekszet pl. édesanyámnak, aki cukorbeteg, illetve ismerősöknek akik laktózérzékenyek vagy éppen glutént nem ehetnek. És itt van ám minden, gondolnak mindenkire, ráadásul nem csak egy fajta keksszel, úgyhogy volt már, hogy óriási tanácstalansággal küszködtem. A Pozsonyi úti üzlet viszonylag kicsi, de annál jobban érzi ott magát az ember. Az üvegtárolóból rám kacsintott egy tiramisu is, így a tejeskávé mellé muszáj voltam egy ilyet is kérni. Ott és akkor kezdtem el olvasni a Levelek a bőröndből-t, ami tökéletesen passzolt a késő délutáni sötétséghez, a rózsaszín, nőies falakhoz és finom ízekhez.
Egyébként a kiszolgálásra csillagos ötöst adnék, mert képzeljétek alapból jár a kávé mellé menta levéllel ízesített víz, amit a képen látható csatos üvegben kap a betérő vendég. Engem teljesen levettek a lábamról, szerintem visszatérő leszek ahogy időm engedi.
A harmadik kávézásom pedig egy mozizás előtt történt. Mivel olvastam A marsit és még szerettem is, mert jókat nevettem rajta, gondoltam muszáj ezt moziban is látnom. Miután megvettem a jegyemet volt még kis időm, így a mozihoz közel eső Costa Coffee-ban kötöttem ki és végre kipróbálhattam az Oreos Latte-t. Fura ez a nagy Oreo-láz nálunk, egyre többször jön velem szembe mint sütialapanyag, de én még magában nem is ettem. Így kávéban nem volt rossz, de azt hiszem egy picit túlértékelt. Szerencsére a várakozás idejére sem maradtam könyv nélkül, akkor épp Kevin Hearne Vasdruida Krónikák sorozatának 2. részét olvastam. Itt azt vettem észre, hogy inkább fiatalok voltak, főleg tanultak, vagy fülesen keresztül zenét hallgatva böngésztek a neten. Én maradtam az olvasás mellett.
Amúgy újra meg kellett állapítanom, hogy már egyáltalán nem érzem cikinek egyedül beülni ilyen helyekre. Szerintem egyre többen tesznek így és egyrészt senki nem törődik a másikkal, másrészt ha igen és összevillan az ember szeme valaki máséval akkor is inkább amolyan cinkos egymásra mosolygás lesz a vége, mint lesajnáló pillantások.
Remélem november és december folyamán is lesz még lehetőségem új helyeket és új kávékat kipróbálnom, ígérem, majd azokról is mesélek.
4 megjegyzés:
Mindig szeretem ezeket a bejegyzéseidet olvasni és kedvem támad új kávézókat felfedezni kis városunkbank. PSL - ajjj úgy innék, de pénztárcámnak jobb hogy nincs a közelben :D
A középső képről elsőre azt hittem otthon készült, olyan kis otthonos :)
Remélem még felfedezel szép helyeket, és beszámolsz róluk!
Amúgy mennyi ideig szoktál üldögélni, olvasgatni? Ezen gondolkoztam, hogy mennyi idő múlva néznének ki, ha beülnék vhova :D
De jó poszt! :)
Egyszer kaptunk ajándékba egy doboz La Delizia kekszet, voltak finomak köztük! :) Kedves helynek tűnik, meg eleve szeretem, amikor kap az ember valami kis pluszt, most nyilván nekik ez a mentás víz nem egy érvágás, de mégis megmelengeti a vendégek szívét.
Az Oreo szerintem is túlértékelt :) (És a Pilóta keksz 1000x jobb)
Én remélem, hogy azért most már kikopik a tudatból az, hogy gáz egyedül kávézni meg ilyesmit csinálni, mondjuk én csak röhögni tudok azon, aki így gondolja :) De mi már szintet léptünk, Niki! :D
Még mindig szeretem ezeket a posztjaidat. :)
A múltkor én is majdnem elcsábultam egy PSL-re, aztán lebeszéltem magam róla, lehet nem kellett volna. :)
A La Delizia meg szívcsücsök hely, mondjuk én még csak a Jókai utcában lévőben voltam, de ott is nagyon-nagyon kedvesek mindig az eladók, és én is imádom a hangulatát! :)
theodora: köszi, Dóri! :) Majd ha egyszer Pesten leszel az őszi szezonban, akkor iszunk együtt egy PSL-t :)
Nem, nem otthon, ott nálam sárgák a falak, picit sok lenne a rózsaszín :)
Igyekszem, folyamatosan kutakodom a neten, meg nyitott szemmel járok, úgyhogy remélem lesz majd új hely.
Ez teljesen változó: volt már, hogy két órát is elücsörögtem ott, hisz egy jó könyv mellett rohan az idő, de volt, hogy csak fél órára volt időm. Amúgy nem néznek ki, ne aggódj! :)
katacita: köszi! Szerintem ilyen a jó vendéglátós. Legalábbis ha én csinálnék valami hasonlót helyet ilyen kis apróságokkal próbálnám megnyerni magamnak az embereket. Mert számít szerintem, nagyon is. Az is ha nem unottan szolgálnak ki.
Igen, remélem, hogy esetleg mások is bátrabban csinálnak majd ilyet. Persze bennem is volt egy gát régen, de csak azért, mert egyedül vagyok, nem ülhetek mindig otthon a négy fal között, szóval igazán jól sikerült szintlépés lett ez :D
Nita: örülök :)
Próbáld ki. Egy barátnőmet múltkor rávettem, és ízlett neki. Én inkább a fűszeres ízt érzem benne, mint a sütőtököt.
Ott is voltam már, ugyanilyen jó élményekkel távoztam :)
Megjegyzés küldése