2015. július 5., vasárnap

Egy pad, egy kávé és egy könyv #12

Amikor péntekenként kérdezgetik az embert, hogy mik a tervei a hétvégére, mert mindenki olyasmit emleget, hogy Balaton, Velencei-tó, kerti parti és grillezés, fürdőzés stb. akkor nagyban elkezdek én is gondolkodni. Se telek, se kertes ház, se erkély, úgyhogy felvállalva a furcsa és értetlenkedő pillantásokat jön az ilyenkor kedvemre való program megnevezése: kiülök egy parkba olvasni. Komolyan szeretem elnézni a meglepődő arcokat. Egyrészt szerintem sokaknak ez nem program. Másrészt meg nem értik, hogy mi a jó benne. De engem ez hangyányit sem izgat, teszem amit jónak látok és tegnap pont erre volt ingerenciám.

Úgyhogy a délutáni hőgutában kimerészkedtem a városba, ami tök kihalt volt amúgy és egy újabb parkot vettem célba. Nem messze lakhelyemtől olyan két éve felújították a Hunyadi téri parkot. Csodás lett, tágas, sok ülőhellyel, árnyas fákkal és ami a legmeglepőbb, hogy folyamatosan gondozzák és nincs szemét meg rongálás. Sőt, saját kis fagyizója is van!

Amúgy életemben először a "nyaraljunk itthon mozgalom jegyében" (azaz, amikor nyáron igyekszel minden napból amolyan nyaralós élményt kihozni, még egy munkanapból is) írtam magamnak egy listát, hogy mit szeretnék idén nyáron megtenni, vagy kipróbálni. Ezen a listán előkelő helyen állt az, hogy szeretném kipróbálni a Chai Lattét, így a parkba vezető utamon betértem a Starbucksba és óriásit kockáztatva ezt kértem, jeges verzióban. (Egyébként tök jó érzés, amikor úgy szolgálnak ki, hogy azt érzem fontos vagyok, ha kérdezek akkor nem pofát vágva, hanem lelkesen elmagyarázzák a választ és összességében pozitív élményként élem meg a pénzem költését. Bocs a kis kitérőért.) Szóval vissza a Chai Lattéhoz. Atyaistendefinomvolt! Az első korty, hmm, az valami mennyei és meglepő ízorkán volt számomra. Fűszeres, buja, ugyanakkor olyan simulékony, hogy egy szippantással meg tudtam volna inni a 3,5 decis álomnedűt! De azért mértéktartó voltam és még az olvasásra is hagytam. Örültem nagyon, hogy végre a kávé mellett más finomságot is kóstolhattam és kipipálhattam egy tételt a listámról.

A parkban érve persze, hogy a nagy fákkal körbeölelt szökőkút mellé telepedtem le. Rossz döntés volt. Nagyon rossz. Tanulság: 30 fok feletti kánikulában ne üljetek le olyan szökőkút mellé olvasni, amiben lehet fürdeni, mert akkor egy perc nyugalmatok nem lesz. És nem, nem a gyerekektől. Őket szeretem amikor zsizsegnek, amikor átadják magukat a tiszta játéknak, amikor csuromvizesen huszadjára is átrohannak a vízsugarakon. Nem. Most az anyukákkal volt egy kis gondom. Akik másodpercenként szóltak a gyereknek, hogy ezt ne csináld, gyere ide, ne menj oda (ezzel sincs gondom, figyeljenek csak oda, de szerintem mértékkel), és úgy, hogy a gyerek minderre nagy ívben tett (na, ezzel volt a gondom). Szóval én igazán próbáltam olvasni, de amikor Alice Hoffman Gyönyörű titkok múzeuma c. regényében való elmerülésem helyett egy bizonyos kisfiú nevének bősz hangoztatása zsongott a fejemben, akkor kezdtem kicsit kétségbe esni. De koncentráltam. Baromira. És nem adtam fel. Egy bizonyos pontig. Majd jött az életmentő fülhallgató. Bedug, zene megkeres, teljes hangerő. És igen! Vééégre! Olvasni is tudok és kizártam a zavaró tényezőket. Viszont tanulópénznek jó volt, azaz legközelebb nagyon megnézem a szökőkutat és környékét. És akármennyire szép park lett a Hunyadi téren, egyhamar nem térek majd vissza. Hisz vannak még felfedezésre váró budapesti parkok, terek, amit mindenképpen szeretnék majd Nektek is megmutatni (és persze listám is van már a betervezettekről).

Egyébként a könyv tökéletes választás volt az Isztambuli fattyú befejezése után. Valami könnyedebbre vágytam és Hoffman meséje az 1910-es évek Amerikájáról nagyon jó társnak tűnik eddig. Most mondjuk szívesen úszkálnék én is egy akváriumban, mint emberi hableány :)

5 megjegyzés:

Nita írta...

Olyan rossz ez a szinte kényszer, hogy a nyáron utazni kell feltétlenül valahova, mert különben furcsán néznek rád, nem? Sajnos bennem is bennem van, hogy már csak azért is menni kell, hogy ne maradjak le a barátoktól, ismerősöktől... Azért próbálom ezt visszafogni magamban, és azért utazni, mert jól esik.

Annyira gusztusosan írtál a Chai Lattéról, hogy bár alapvetően túlárazottnak tartom a Star Bucks-ot, muszáj lesz megkóstolnom! :) A Hunyadi teret én is láttam múltkor, milyen szép lett!
Érdekes, amit írsz, mert például Debrecenben van egy szökőkút, ahova a szülők kimondottan lejárnak a gyerekekkel, hogy pacsáljanak. Visznek magukkal két-három váltásruhát, és ha a gyerek vizes lesz, csak lecserélik a felsőt vagy az alsót és már játszhatnak is tovább. Ott nem volt semmiféle rászólás, csak önfeledt játék.

katacita írta...

Chai latte for president!!
Én alapvetően nem szeretem a gyerekeket meg azt, hogy hangosak, de ami sokkal jobban irritál, azok az ostoba szülők. És nyilván az ilyen szülőknek a gyerekeitől se nagyon lehet sokat várni... na mindegy, kissé szélsőségesen állok a kérdéshez. :D
Nálunk, a Győr főterén álló szökőkutat egy ideig mosakodásra használták egyes családok... no comment.

Én imádom, amikor megkérdezik rokonok vagy ismerősök, hogy hát ha olyan meleg van, akkor miért nem megyünk ki a strandra. És akkor mondjam el, hogy azért, mert totál nincs kedvem szombaton akármelyik strandon heringben feküdni 6000 másik emberrel (és akkor még a gyerekekről nem is beszéltünk:D), hétköznap meg munka. De az is lehet, hogy azért nem járunk strandra, mert annyira hülyék vagyunk, hogy eszünkbe sem jut. :D
Amúgy már "nyaralni" se megyünk nyáron, pont hasonló okok miatt.

Azért Az isztambuli fattyú is tetszett?

theodora írta...

Szívemből szóltál! Nekem is van egy kolleganőm, aki minden hétvégén megy valahova, strand, akármi, engem meg titkon esz a fene, mert néha én is kimozdulnék, de mikor kinn vagyok a 35 fokban, akkor meg menekülnék vissza a lakásba :D

Jó dolog ez a parklátogatás, és a képek alapján tényleg szép lett ez is! Lehet ez lesz a kövi 'merjegyedüllenni' projektem, hogy én is lemegyek az egyik parkba olvasgatni :)

Chai latte? Hm, múltkor én is nézegettem SB-ban de akkor legközelebb kipróbálom! (nem tudom mikor lesz, lehet csak jövő tavasszal, de mindegy :D fel lesz írva!).

Jó dolog ez a listázásás, Farkas Lívitől szoktam én is meríteni a nyaralj otthon projekthez :)
Gyerek - osztom katacita véleményét, és kitartó vagy, hogy tudtál akkora hangzavarban olvasni! :)))
(A héten érkezik a Verity <3 ) :D

PuPilla írta...

Juhé, jól hangzik ez a parkozás-olvasás-hűsölés :) A Starbucks szerintem is túlárazott, meg cukrozzák is, nem? ebben volt cukor? Egyszer ittam valami jeges finomságot ott, de nem emlékszem mi volt, mondjuk finomnak finom volt. :)
A túlféltő szülők is idegesítőek azét, egyszer - lehet hogy épp olvasgatás közben - én kiakadtam pár éve egy nőn, aki a kuka körül kergetőző két gyerekre egyfolytában ráodibált, hogy ne nyúljanak a kukába... -.-' eszükbe se jutott, csak futosgáltak körülötte...
Amúgy meg, az az érzésem mostanában, hogy minden hülyegyereket Botinak hívnak. Strandon, és parkban és mindenhol ha van valami gyerek, akit fegyelmetnek, az tuti hogy Boti - bocs ha van valakinek ilyen ismerőse, egyszerűen hányingerem van ettől a névtől brrr. :D

Kár, hogy azért végül füldugózni voltál kénytelen, jó a csicsergő madarakat meg a semmit hallgatni ilyenkor, csak a többi ember bezavar.. :D

Nikkincs írta...

Hú, lányok, szeretem az ilyen hosszú kommenteket! :)

Nita: igen, nyáron van egyfajta kényszer rajtunk, de szerintem sokan vannak, akik nem tehetik meg, hogy nyaraljanak. Én így is szerencsésnek érzem magam, bár sajnos nálam a gond a kivel nyaraljunk kérdés. Még nem vagyok elég bátor az egyedül verzióhoz. Addig is igyekszem a hétköznapokból is kihozni a legtöbbet, és az ilyen apróságoknak is örülni.
Én nagy fan lévén a Starbucksot is szeretem, főleg a téli szezonális kávéjukat. A Chai Lattét katacita miatt akartam már régóta kipróbálni és nagyon finom. Egy próbát mindenképp megér és ne az árát nézd! :D
Akkor Debrecenben jó a helyzet a szökőkutas anyukák terén.

katacita: nem is tudom ki miatt akartam kipróbálni :)
Nekem a gondom főleg az volt, hogy kismillószor szólt, a gyerek a füle botját nem mozdította, ellenben bennem ment fel a pumpa. Azt nem értem, hogy a második szólás alkalmával miért nem lehet odamenni hozzá, nem helyette még percekig megy az üvöltözés.
Fú, az sem semmi!
A strandot ne is említsd, utálom! Nem is járok én sem, biztos csodabogár vagyok. Marad az uszoda terasza, ahová néha kiülök, de oda mindenki úszni jár, valahogy másabb a közeg :))
Igen, tetszett, csak sokkal komolyabb könyv mint amire számítottam. Viszont sokat meg is tudtam az örmény-török kapcsolatokról, hálás vagyok, hogy felhívtad rá a figyelmem.

theodora: ó, szerintem sokkal több ilyen ember van. De én pl. otthon is szeretek lenni, nincs kényszeres mehetnékem.
A parkba kiülés nem olyan veszedelmes, meleg szívvel ajánlom és most egy jó hideg kávéval :)
Igen, én is Viánál szoktam ötleteket találni és most gondoltam írok egy saját nyári programot egyedülállóknak :)
Chai Latténak pedig adj egy eselyt valamikor!
A Verity-nek nagyon örülök, és remélem, hogy nektek is úgy fog tetszeni, mint nekem!

PuPilla: tény, hogy nem olcsó kategória, de egyszer-egyszer belefér. Ez már túlmutat az általad használ kávéár kategórián :) Hát szerintem volt benne cukor, de nem volt olyan édes. Én amúgy cukor/édesítő/méz nélkül iszom a napi kávémat, úgyhogy ha nekem nem volt édes akkor nem egy agyoncukrozott lötty lehet. Inkább fűszeres :)
Boti - nem, nem így hívták a gyereket, de elhiszem, hogy vannak nevek amik idegesítenek.
Kár bizony, zenét otthon is hallgathatok, a melóhelyen megy a rádió, úgyhogy hétvégén sokszor csak csöndre vágynék, de úgy tűnik ez is luxuskategória lett.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...