A Témázós csapat legutóbbi poszt sorozata a kedvenc könyvekről szólt. Igazán nekem valónak éreztem a témát, egyrészt azért, mert szeretek belesni más olvasó emberek kedvenceibe hátha akad ott nekem egy-egy gyöngyszem, másrészt azért, mert ilyenkor rájövök, hogy mi, sokat olvasó emberek bizony nem tudunk egy konkrét könyvet megjelölni ebben a kérdéskörben. Hogy minek is köszönhető ez? Talán annak, hogy sokat olvasunk és a sok rossz mellett rengeteg jó is megtalál minket. Nagyobb a merítés, nagyobb az esélye annak, hogy igazi szívmelengető kedvenceket avassunk. Másrészt, kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de általában folyamatosan, azaz az életünk minden szakaszában olvasunk és ezeknek a szakaszoknak is külön-külön megvannak a kedvencei. Én most ebből az irányból közelítem meg a saját kis kedvenceimet.
Gyermekkor
Gyerekként szerencsére olyan környezet vett körül, amely igazán alkalmas táptalajt nyújtott arra, hogy valamikor a későbbiekben könyvszerető ember váljon belőlem. Nagyon sok mesét olvastak nekem a szüleim, sok szép emlékem, kedvencem született ebben a korai szakaszban is. Nem is olyan rég szüleim pakolásztak a lakásban és meglepetésre előkerültek régi mesekönyveim, amikre vércseként csaptam le és üdvözült mosollyal az arcomon lapozgattam őket át újra. Ezekből két nagy kedvencem volt gyerekkoromban. Az egyik Grimm legszebb meséjét tartalmazó válogatás. Anyu vagy Apu nagyon sokszor olvasott fel belőle nekem, én meg közben nem győztem csodálni a gyönyörű illusztrációkat.
A másik ilyen könyv A sün, akit meg lehetett simogatni. Ehhez nagyon kedves emlékem kapcsolódik: mumpszos lettem (ez a kevésbé kedves része) és ágyban nyűglődtem. Mire a nővérem kitalálta a '80-as évek közepi fapados hangoskönyvet: magnókazettára felvettem nekem az egész mesét, azaz "felolvasta", én pedig megkaptam a család egyetlen magnóját és egész betegségem alatt ezt a mesekönyvet hallgattam oda meg vissza.
A harmadik nagy kedvencem Erich Kästner A két Lotti című könyve. Ezt Anyu adta a kezembe egyik nyári vakációm alkalmával, azzal a felkiáltással, hogy a könyv az egyik legjobb barátunk az életben! Milyen igaza volt! Ráadásul az ő gyermekkori példányát kaptam meg, viszont itt süllyedek el szégyenemben, de bevallom nektek, hogy ezt még kisebb gyermekként sajnos összeszíneztem. Nem tudom Anyu hogyan tudta ezt nekem megbocsátani, azóta is szégyellem magam! Viszont a könyv nagy-nagy kedvencem lett, azon a nyáron nem is egyszer olvastam el az ikerlányok történetét.
Tinédzser évek
Itt három olyan könyv jut az eszembe, amire mindig emlékezni fogok. Az első a Jane Eyre. Nagyapámtól kaptam egy régi példányt, azt sem tudtam milyen történet lakozik a borító mögött, de egy nyaralásra ezt vittem magammal. Máig emlékszem, hogy az utolsó oldalakat hol és hogyan olvastam és hogy utána csak ültem a ház lépcsőjén és javíthatatlan romantikus fruska lévén óriási mosoly ragyogott az arcomon. Azóta is töretlen könyvbéli szerelem fű Mr. Rochesterhez és ehhez a regényhez. Ráadásul sok év távlatából újráztam is vele talán tavaly és ugyanannyira szerettem, sőt, talán még jobban és most már annyi minden mást is találtam benne, hogy biztos a kezembe fogom még venni.
A másik nagy kedvencemre az itthoni könyvespolcon bukkantam, ez pedig Szilvási Lajos Egymás szemében c. könyve, amiről mint kiemelt kedvencemről már írtam itt a blogon. Megszámolni nem tudom, hogy hányszor olvastam már el, és tudom, hogy még nagyon sokszor fogom. Örök szerelem marad, még lehet, hogy vén, 80 éves nénikeként is ezzel a könyvvel fogok nosztalgiázni.
A harmadik kedvenc pedig Agatha Christie-től a Tíz kicsi néger. Nem ez volt az első könyvem az írónőtől, de azt hiszem ennél éreztem, hogy tartós lesz a kapcsolatunk. Agyafúrt egy történet, úgy megírva, hogy végig borsódzott a hátam és emlékszem, hogy annyira parásnak gondoltam a könyvet, hogy nem mertem egyedül maradni olvasás közben, hátha én is a szigeten találom magam.
Felnőttkor, legújabb kedvencek
Az elmúlt években egyre szélesebb a paletta, amelyről olvasok. Rátaláltam a könyves blogokra, olyan emberek kerültek az életembe, akik jobbnál jobb könyvekre hívták fel a figyelmemet, szóval szerencsére nagyon sok jó és emlékezetes történetet ismerhettem meg. Amelyek pedig a kedvenceim lettek, azok valamilyen szempontból meghatározóak is. Valamit kaptam tőlük, jókor találtak meg és olyan üzenetet, tanulságot hordoztak, amelyre akkor épp szükségem volt.
Az ilyen nagy kedvenceim közé tartozik Az időutazó felesége, amely már első olvasásra is teljesen magával ragadott, pedig az időutazós történetektől egészen addig a hideg is kirázott. Aztán Niffeneger könyve levett a lábamról. Majd ezt is újra elolvastam azóta és egy újabb oldalát fedeztem fel a történetnek. Mert amúgy én nagyon szeretek újrázni. Tudom, sok a jó könyv, kevés az idő és ez igaz is. Meg sokan félnek, hogy nem kapják meg azt az érzést, amit első olvasatra és csalódás lesz a vége. Én nem így vagyok ezzel. Az időt nem sajnálom tőlük, mert általában egy olyan periódusban kerülnek újra a kezembe, amikor rájuk van szükségem, nem rohanok sehová az olvasásukkal, illetve azt sem sajnálom, hogy nem ugyanazt kapom tőlük, mert persze én sem vagyok már ugyanaz, aki pár éve voltam. De! De mindig felfedezek magamnak olyan dolgokat ilyenkor a kedvenceimben, ami akkor éppen újra kedvenccé teszi őket, úgyhogy én még nemigen csalódtam bennük.
Egyik kedves barátnőm még az előző munkahelyemről ajánlotta nekem Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok c. könyvét, amelynél az elején meglepődtem a levélregény formátumon, aztán annyira elvarázsolt a történet, az a kor, az intrikák és emberek manipulálásának művészete, hogy rögtön tudtam, újabb gyöngyszem csatlakozik majd a kedvenceim csoportjához. Amit sajnálok, hogy egyelőre nincs még saját példányom, de remélem, sikerül majd valahonnan levadásznom egyszer.
"Friss" kedvencek és számomra kis mankók az életem mostani fejezetéhez Fabio Volo Ráadásnap c. regénye (már kétszer olvastam és biztos, hogy fogom még párszor), Hidasi Judit Április út c. könyve (többszöri újraolvasós, néha csak egy-egy rész kedvéért veszem le újra a polcomról) és a legutóbbi pedig Anna Gavaldától az Édes életünk. Eme utolsó most valahogy megint aktuálissá vált (vagy még mindig?), mert sokszor gondolok a két kisregény főszereplőjére, hogy mennyire azonosulni tudok velük, és hogy mennyire ugyanazok a dolgok, kérdések foglalkoztatnak engem is, mint őket.
Mint olvashattátok, az én listám is elég hosszú, és remélem, hogy az évek múlásával majd gyarapodni is fog, úgyhogy Katacita által a témázós poszt címének választott "És mi a kedvenc könyved?" kérdésre, az én válaszom úgy kezdődik: - Sorolom, de hosszú lesz!
Akik még témáztak a kedvencekről:
5 megjegyzés:
Jó volt, hogy életkor szerint gyűjtötted össze, a gyerekkori élményeink hasonlóak (szülők mesélése miatt kaptunk rá az olvasásra), és A sün akit meg lehetett simogatni nekem is az egyik kedves gyerekkori könyvem (emléksze ált. iskola 1-ben a papírgyűjtésről menekítettem ki! :))
De jó, hogy írtál te is, tetszik a felosztásod, tényleg valahogy nem mindegy, mikor... de azért vannak örök darabok, mint neked a Jane Eyre például. :) Úgy bírom, amikor bennem i megragad az emlékkép, hogy hol, mikor kezdtem el, vagy épp fejeztem be egy nagyon jó könyvet.
A tíz kicsi néger az egyik legjobb Christie szerintem, úristen én is hogy izgultam rajta :) :) :)
Az időutazó felesége nekem örök kedvencem, nemrég olvastam újra, és ugyanolyan élményt adott, mint elsőre. Biztos, hogy sokszor a kezembe fog még kerülni. :)
theodora: örülök, hogy neked is jó gyermekkori élmény A Sünös könyv. Nagyon szerettem!
PuPilla: köszi! Igen, biztos, hogy nem mindegy, hogy mikor mit, de vannak all time favourite könyvek ez is tuti :)
Szerintem is az egyik legjobb. Még az Orient expressz, ami ennyire tetszett, csak ott korábban láttam már a filmet belőle, így sajnos tudtam a megoldást.
Nita: Az időutazó feleségét nektek, ősbloggereknek köszönhetem. Azt hiszem Amadea blogján akadtam rá, aztán tovább olvastam róla a neten a véleményeket és tudtam, hogy ez nekem kell :) Örülök, hogy neked is kedvenced :)
Ó, igen, az Orient is nagyon a topon van, érdekes, pont ezek a kicsit "rendhagyóbbak" a legjobbak talán. :) Nagy kár, hogy láttad előtte a filmet, és tudtad mi lesz, tipikusan elég kitalálhatatlan amúgy. :)
Megjegyzés küldése