A minap olvastam egy idézetet, ami nagyon megtetszett, ezért fel is véstem a határidőnaplóm hátuljába: "Élvezd a kis dolgokat, mert egy nap esetleg visszanézel és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok." Nagyon elgondolkoztam rajta és eddig is igyekeztem minden kis apróságban meglátni a jót, mert hát annyi negatív érzés keringett manapság bennem, hogy tudtam nem lesz ez így jó. Szóval gyűjtöm a "kis dolgokat" magamnak és akárhogy nézem nálam valahol nagyon előkelő helyen áll pár lopott perc valahol, amikor zavartalanul bambulhatok ki a fejemből egy kávé mellett és közben olvasgathatok. Eleinte voltak problémáim azzal, hogy egyedül ültem be bizonyos helyekre, de aztán manapság úgy látom, hogy egyre többen vagyunk ilyen kis magányos kávézós emberkék, úgyhogy most már semmi rossz érzés nincs bennem.
 |
| Pénteki kávézós perceim |
Hiába volt ez a munkahét csak négy napos, én ugyanúgy elfáradtam, mint egy rendes héten szoktam. Pénteken már alig várom a délután 5 órát, hogy tollat letéve, gépet kikapcsolva, egészen hétfő reggelig magam mögött hagyjak minden céges dolgot. Nemcsak a gépemet kapcsolom ki, hanem az agyamnak azt a területét is, amely a munka és kollégák címkéjét viseli. Épp ezért lett a mostani péntek egy ilyen meglepetésszerű "kis dolog", ugyanis korábban engedtek minket haza. Viszont mivel időre mentem még valahová, ezért úgy gondoltam ezt a váratlan kb. egy órát kihasználom és a közelben kerestem egy helyet, ahol kávét adnak. Ez most egy pékség lett az Ipoly utcában, ahol nagyon megtetszettek a kék székek és a vidám csíkos asztalok a pékség előtt. Hívogattak. Hát engedtem a csábításnak és szerencsémre kávét is árultak. Szóval kiültem egy sima lattével és Az elvarázsoltakkal. Annyira, de annyira jól esett így zárnom a hetet. Az idő is szép lett, sütött a nap, meleg is volt, és a kávé is finom lett, no meg a könyv is szuper olvasmány. Egyébként nem egy felemelő történet, és ennek hatására borzasztó kettősségérzés kerít hatalmába, akármikor kinyitom. A halálsoron tengődő rabok története elevenedik meg előttünk, viszont olyan gyönyörű képekkel és szavakkal, hogy azok beleégnek az ember agyába.
Szombaton kora délután pedig úgy éreztem, hogy ezt a szép napos időt valami parkban ücsörögve tudnám a legjobban élvezni. Délelőtti bevásárlásom során realizáltam, hogy most hétvégén gyereknap van, mert már tele volt az utca a programokra igyekvő családokkal, így tudtam, hogy a Városliget vagy a Margitsziget kilőve ilyenkor. Úgyhogy tettem egy belvárosi sétát. Mivel katacita már sokszor emlegette a Frei kávézókat, ezért gondoltam, hogy most majd arra veszem az irányt. Már pár hete észre is vettem, hogy a Nyugati környékén van egy Frei kávézó, így most oda tértem be. A baristától kértem segítséget, hogy ajánljon nekem valami finomat. Egy rövid felsorolás után a costa rica-i kókusz macchiato mellett döntöttem. Isteni kávét kaptam! Legszívesebb most minden hétvégén visszatérnék ide és szépen sorban kipróbálnám az összeset. De egyelőre megelégedtem a kis kókuszos varázslattal és elsétáltam a Szabadság térre. Elképesztően szép építményekben gyönyörködhettem útközben és a térre érve is. Szerencsémre sok szabad pad volt, ráadásul árnyékos részen is, úgyhogy gyorsan kényelembe is helyeztem magam. A szokásos volt a felhozatal ebben a parkban is: bicikliző gyerekek, andalgó szerelmesek, idős nénikék és bácsikák (a mellettem ülő idős házaspár épp a galambokat etette, ami engem egy picit zavart, no de hétvégén egész magasra kúszik az ingerküszöböm, szóval jól bírtam). De láttam padon tanulgató és napozó fiatal lányt is és persze rengeteg turista csoportot idegenvezetővel. Nem mondom, hogy sűrűn visszatérek majd ide, de egy sétát mindenképp megért, mert nagyon szép a park. Mindenesetre az én két személyes kedvencem még mindig a Károlyi-kert, illetve a Szent István park. Azt hiszem következő felvonásban majd e kettő közül választok helyszínt.
Remélem a Ti hétvégétek is jól telik, amiben a könyveknek és a kávéknak is jut hely!
9 megjegyzés:
Örülök, hogy ízlett a Frei kávé :) ott annyira nehéz választani, rengeteg finomság van...
Ha már kávé, tegnap vettem egy fehér pólót BUT FIRST, COFFEE felirattal és imádom, bár ma már le is ettem paradicsomlevessel. Üüügyes.
Az egyedül menés szerintem abszolút nem "gáz", épp a masszőrömmel beszélgettünk arról, hogy az emberek azért nem mernek egyedül menni ide-oda, mert hogy mit gondolnak mások. Hát hol érdekel? :D Amúgy nemrég a 444-en is volt erről egy cikk, ugyanezzel a megállapítással.
Múltkor én is ilyen kókuszos kv-t ittam a Freiben, de annyira nem voltam elájulva tőle, nem volt annnyira kókuszos :(
A pékség-kávézó kombó nekem is a kedvencem, egyetemre futva vált a szokásommá, venni kaját az egyik útbe eső pékségben meg egy hosszú kávét elvitelre.
Az Elvarázsoltakra nagyon kíváncsi vagyok, várom hogy mi lesz a véleményed róla, a rabos rész miatt engem is kicsit visszatart az olvasásától.
Az egyedül kvzóba beülést még nem próbáltam, de érdekesek ezek a magányos programk, jobban tud az ember figyelni. Nekem pár hete az volt egy ilyen 'kihívás', hogy kitaláltam, hogy elmegyek fotózni egyedül a belvárosban - jó élmény volt, bár nem voltak sokan az utcán, így tényleg egyedül és biztonságban éreztem magam :D
Abszolút támogatom a könyvezés-kávézást, és a Frei kávék mindenféle fajtáját - kivéve talán a narancsos jávai akármit, az nem ízlett. :D A dohánykávé is nagyon finom, a dió frappuccino, és a nápolyi haboskávé ésésés.... gombóc artúr :D
Hát én letojom mit gondolnak ha egyedül ülök be. Gondolják azt, hogy van időm rá és nem stresszelek épp semmin, hanem olvasok és pont. :D
Én is kíváncsi leszek az Elvarázsoltakra. :)
katacita: nagyon finom volt, és nagyon gyorsan elfogyott :)
Láttam is az új profilképed, szuper lett és egy ilyen póló mindenképpen kell nekem is!!!! :D
Igen, eleinte valóban engem is zavart, hogy mit gondolnak mások, de már a lesz@rom fázisban járok. Élvezem és én így töltöm a szabadidőm. Ez tölt fel, és ennyi. Erre a cikkre rákeresek, érdekel mit írtak a témában.
theodora: nekem meg pont az ízlett benne, hogy olyan finoman volt kókuszos és olyan selymes volt az egész kávé.
Az elvarázsoltakat csak ajánlani tudom. Nem könnyű a téma, viszont a kivitelezés és végül is a történet is elsőrangú.
Magányos programként még moziban voltam egyedül, de már tervezem, hogy bevállalom a színházat is, illetve utazni is jó lenne. Ez utóbbihoz még bátorságot kell gyűjtenem :)
PuPilla: ahogy kijöttem a Freiből eszembe is jutottál, mert arra gondoltam, hogy na ez az az összeg, amit PuPilla kávéárnak hív :)
Köszi a tippeket, a dióst már kiszúrtam magamnak, de szerintem szép lassan mindent ki fogok majd próbálni. Egy darabig el fog tartani :)
Imádom, ahogy gondolkoztok! :) Most már én is ebben a fázisban vagyok, eleinte zavart, azt gondoltam, hogy mindenki rajtam sajnálkozik...
Szerintem nagyon jó könyv volt, Dórinak írtam is fentebb, hogy ne hagyjátok ki!
A Frei kávézó az egyik kedvenc kávés helyem, minden kávéjuk isteni, nagyon szeretem őket!
És szerintem sem gáz beülni valahova egyedül, mostanában én is van, hogy úgy alakul, hogy egyedül eszem vagy kávézom, és ezeknek a magányos perceknek is megvan a maga varázsa. És most már valamikor tényleg elmegyek a Károlyi-kertbe olvasni egyet. :)
Nita: most már én is beállok a sorba a Frei-rajongókhoz. Csak azt sajnálom, hogy bevásárlóközpontokban vannak főleg, azoktól meg néha a hideg is kiráz.
Pontosan, megvan ennek is jó oldala. Most már én is innen nézem :)
Ajánlom mindenképpen a Károlyit, a park előtt van egy kis retrós bisztró, ki lehet ülni egy jót limonádézni és szerintem kávéjuk is van :)
Köszi a tippet, ha arra járok, megnézem azt a bisztrót. :)
A Váci utcában a Fővám térnél lévő végén van egy Frei kávézó, ami teljesen önálló és elég nagy is, azt csak ajánlani tudom. :)
Már én is gyakrabban befogok ülni egyedül kávézni :) Mindig meghozod a kedvem hozzá... Pedig én is gyakran csak azért nem, mert mi ha ciki :(
Nita: hú, köszi a tippet, én pedig ezt fogom kipróbálni :)
repkuty: örülök, szerintem nagyon jó dolog, élvezd ki ezt a pár percet. És egyáltalán nem ciki, sőt! Nem kell foglalkozni senkivel sem!
Megjegyzés küldése