Cheryl Strayed: Vadon
Még mindig sokszor rácsodálkozom arra, hogy vannak bizonyos könyvek, amelyektől eleinte szabályosan hidegrázást kapok, aztán történik valami, bennem, vagy a környezetemben, és elkezd vonzani, és akkor már tudom, hogy ennek eljött az ideje, nem véletlenül nem kellett eddig, mert most kell olvasnom és átélnem, töltekeznem belőle. Pont így voltam Cheryl Strayed könyvével is. Ráadásul ebben az esetben be kell látnom, hogy én is az az ember vagyok, aki legtöbbször először ítélkezik, majd aztán gondolkozik, mert a Vadon esetében azt gondoltam, hogy Cherly egy tipikus unatkozó amerikai, aki elindul megvalósítani önmagát egy túrán keresztül. Megkövetem az írónőt, mert ez a könyv sokkal több, mélyebb annál, mint amit én először gondoltam, és teljesen más indíttatásból íródott.
Nem is tudom, mit írhatnék a törétnetről ... annyira megérintett, annyira inspirált arra, hogy átgondoljam a saját kis szenvelgéseimet, problémáimat és eltávolodjak tőlük. Meg arra, hogy rájöjjek, mindenkinek van egy vagy több gödre az élete során, kinek mélyebb, kinek sekélyebb és lehetnek körülöttünk segítők, de igazából saját magunkra vagyunk hagyva, a "kikecmergés" fájdalmas útját nekünk kell megjárni.
"Ez lesz az én remek kis menekülésem, még ha csak rövid időre szól is. Ott majd magam mögött hagyhatom a gondjaimat, gondoltam.
Ehelyett azonban újabbakba botlottam."
Ehelyett azonban újabbakba botlottam."
Cheryl is egy ilyen gödörben találja magát: édesanyja halálával kicsúszik lába alól a talaj és önpusztító robotmódba kapcsol. Olyan dolgokat próbál ki, amikből tipikusan csak pillanatnyi boldogságot kaphat: szex, drog, alkalmi kapcsolatok, és az eddigi stabil (vagy annak gondolt) háttere szép apránként darabokra hullik körülötte. Aztán amikor már tényleg azt gondoljuk, hogy elvesztette önmagát, talál egy könyvet, amely a Pacifikus Túraösvényről szól és elhatározza, hogy elindul rajta és 1000 mérföldet túrázik teljesen egyedül. Mi, olvasók is végigjárjuk Cheryllel ezt a kimerítő utat. Nemcsak fizikailag volt ez megterhelő, hanem lelkiekben is, hisz az egyedüllét, a természet adta csend, nyugalom, magány, a természet változásához és annak kihívásaihoz való igazodás az az út, amin végig kell mennie a nőnek.
"Olyan világ volt ez, ahol sosem jártam, s mégis mindvégig tudtam, hogy
létezik, és ahova bánatomban, zavarodottságomban, rémülten, de
reménykedve eltántorogtam. Egy világ, melyről úgy hittem, hogy képes
lesz előhozni a bennem élő nőt, miközben visszaváltoztat azzá a lánnyá,
aki valaha voltam. Egy világ, amely jó hatvan centiméter széles és 4286
kilométer hosszú."
Érdekes módon pont a múlt héten olvastam egy cikket arról, hogy sétálni, menni, csak úgy elindulni egyedül milyen jó gyógymód arra, hogy megnyugtassa a háborgó lelket, főleg akkor amikor úgy érzi az ember, összecsaptak a hullámok a feje felett. Mostanában sokszor én is csak megyek, amerre visz az út, ilyenkor rácsodálkozom olyan dolgokra, amiket hétköznap nem veszek észre és ha elfáradok leülök és nézek ki a fejemből, csak örülök annak, hogy eljutottam oda ahol épp ücsörgök. Úgy gondolom, igazuk van a szakembereknek, akik ezt mondják, van ebben az egészben, hogy a lépteidre, hogy a külvilágra figyelsz valami nyugtató, gyógyító erő, hogy Cherylt is valami belső erő vitte erre az útra, aztán ahogy rálelt a léptei ritmusára, kezdett vissza- vagy éppen rátalálni igazi önmagára.
Tetszett Cheryl könyvében, hogy milyen nyersen és kegyetlenül őszintén mutatja be az olvasóknak, hogy miket csinált, hogy mennyire mélyen volt, nem szépít, nem kozmetikáz semmit sem. Épp ezért még jobban tudunk neki szurkolni az úton, hogy menjen végig, hogy ne adja fel, hogy ne történjen vele semmi rossz és hogy fizikailag és lelkileg is elég erőssé váljon a mérföldek megtétele alatt. Amikor elindult a hátizsákja szinte visszahúzta, csak úgy mint a lelki puttonya is. Aztán ahogy ment előre, úgy hagyta maga mögött azokat a dolgokat, amire azt gondolta, hogy szüksége lesz és mégsem kellettek, csak úgy mint ahogy kezdte feldolgozni magában az elmúlt évek történéseit, elengedni érzéseket, embereket, átélni teljesen a gyászt és erőt meríteni a jövőre.
Olyan utazásban volt részem Cheryl mellett, amit soha nem fogok elfelejteni, olyan ember ő, akire mindig emlékezni fogok. Örülök, hogy egyszer csak megszólított a Vadon, az idei évem egyik legjobb könyves élményét köszönhetem neki. Rengeteget kaptam tőle: töltekeztem, gondolkoztam, átgondoltam olyan sok mindent, pedig az én lábam még csak ki sem sebesedett, a vállamat pedig nem nyomta a több kilós hátizsák. Mégis ... mégis a végére érve, mintha én is könnyebbé váltam volna.
"Szerintem szuper dolog, hogy azt csinálod, amihez kedved van. Ha engem
kérdezel, túl kevés csaj képes erre. Hogy a társadalom és az elvárások
képébe vágja, hogy bekaphatják."
Kiadó: Cartaphilus
Kiadási év: 2015
Fordította: Gázsity Milla
ui: tegnap megnéztem a könyv alapján készült filmet - és nem igazán tetszett. A könyv sokkal mélyebb, sokkal többet ad, számomra sokkal jobban érződött benne Cheryl mélyrepülése és az az út, amit végigjárt. Korrekt feldolgozás volt, de ebben az esetben is a könyv mellé teszem le a voksom.










