Utazás helyett #2 - az amerikai Dél könyvekben

Egy kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt írtam egy hasonló bejegyzést Olaszország kapcsán. Akkor azt gondoltam, hogy ez majd egy rendszeres rovat lesz, de aztán valahogy jól háttérbe szorult a gondolat, pontosabban a tett. Azonban a nyár beköszöntével az én kis év közben bujkáló wanderlust-énem egyre hangosabban hallatja a hangját, így igyekszem neki teret adni és összeszedni azokat az általam olvasott könyveket, amelyeken keresztül megismerhetjük és körbejárhatjuk az amerikai Délt anélkül, hogy kitennénk otthonról a lábunkat.

Forrás

Az első, ami rögtön eszembe jutott tinikorom nagy kedvence, ráadásul pont nyaralás alatt olvastam el a monstrumot, ez pedig nem más, mint Margaret Mitchell Elfújta a szél című regénye. Ó, hogy én mennyire beleszerelmesedtem anno ebbe a történetbe, Scarlettbe és Rhett Butlerbe, illetve az amerikai polgárháború korszakába miatta! Utána egyre-másra kerestem ezt a témát, és így találtam rá késő tizenéves korom másik nagy imádatára, John Jakes Észak és Dél című trilógiájára. Mondanom sem kell, ezt is magamévá tettem, a témát pedig annyira, hogy középiskolában halálra untam magam, amikor ezt vettük töriórán, illetve tanulnom sem kellett már rá semmit sem.

"– Maga… oh, maga… Bár férfi lennék! Kihívnám és …
– Kár a fáradságért. Megölném. Ötven lépésről eltalálom a táblán a középpontot. Maradjon csak a saját fegyvereinél. Arcgödröcskék, vázák és a többi…"

/Elfújta a szél/

Természetesen ha erről a helyről olvasunk, mivel történelmének elengedhetetlen része, ezért a rabszolgasággal, az abolicionista mozgalmak megjelenésével, mindezeknek az amerikai társadalomra gyakorolt hatásaival, a négerek megkülönböztetésével is sokat fogunk találkozni. Ebben a témakörben is remek regények születtek eddig, és még mostanában is akadnak gyöngyszemek a témában. Ha klasszikus regényt kellene ajánlanom az biztos, hogy Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! című története lenne. Nagyon szerettem olvasni, pedig felnőttként találkoztam vele. Egyelőre a folytatásra nem vágyom, szeretném ezt a jó élményt meghagyni magamnak. De e mellé kiegészítésnek az egyik legkedvesebb nyári olvasmányom Kathryn Stockettől a Segítség volt. Imádtam helyszínt, a szereplőit és a komoly kérdéseket, amelyekkel még a '60-as években is meg kellett birkóznia az amerikai társadalomnak (és ahogy olvasom a híreket, sajnos még manapság is ...)

"Ha minden ember egyforma, miért nem tudnak kijönni egymással? Ha mind egyformák, miért néznek le másokat oly nagy buzgalommal?"

/Ne bántsátok a feketerigót!/

Forrás

Ha kicsit korábbra megyünk vissza, a polgárháború előtti rabszolgatartó déli államokhoz, rögtön két kivételes olvasmányélményem is eszembe jut. Kicsit sötét, kegyetlen világot mutat meg Kathleen Grissom Tölgyfa a dombtetőn című regénye (aminek ha jól tudom már folytatása is jelent meg), illetve nemcsak a rabszolgaságot, hanem a fehér nők helyzetét is párhuzamba helyezi a témával Sue Monk Kidd Szárnyak nélkül szabadon című történetében.

"Nem számít, milyen az embernek a színe, ki a papája, ki a mamája. Mi egy család vagyunk, szeretjük egymást. A család erőssé tesz minket a baj idején. Mi összetartunk, mi segítjük egymást. Ezt jelenti a család. Amikor felnősz, te is magaddal viszed ezt az érzést."

/Tölgyfa a dombtetőn/

Keményebb, pasis könyvek terén a film hatásaként (mert a könyv egyelőre még csak tervben van nálam) John Grisham Ha ölni kell könyve az első, ami ehhez a tájhoz kapcsolódik a fejemben. Emlékszem a film nagyon maradandó, torokszorító élményt nyújtott, szerintem a könyv is ugyanilyen lesz. Nem oly régi könyves élményem, és inkább szintén a keményebb vonalat képviselő déli hangulatot árasztó regény Nic Pizzolatto Galvestonja. Az egész egy road movie szinte és bár nem egy hibátlan könyv, de hangulatilag nagyon erős.

"Itt és innen délre a reggel bronzszínű köde végtelennek tűnik és homályos, amiről a távoli mexikói-öböl vizein tomboló homokviharok jutnak eszembe, mintha a horizonton túl sivatag terülene el, és miközben nézem, ahogy a garnélrarákhalász-hajók, mentőcsónakok és tartályhajók kiemelkednek belőle, az jár a fejemben, hogy most a létezés egy másik sírjára látok rá, amely felülírja a jelenlegit, és a történelem terhe nehezedik rá. A történelem tanulsága pedig az, hogy halálunk napjáig gyakorlatilag hitetlenek vagyunk."

/Galveston/

Forrás

Persze vannak ám könnyedebb, inkább a női léleknek való regények az amerikai Dél csodás helyszíneivel. Rögtön Sarah Addison Allen A barackfa titka az egyik amit meleg szívvel ajánlanék, bár nem tudta felülmúlni a kedvencemet az írónőtől, mégis a tipikus déli kisvárosi hangulatáért nagyon szerettem. Szintén habkönnyű szórakozást ad Beth Hoffman Déli álmok című története, amelyben ugyan van egy cseppnyi szomorúság, de a gyászra, fájdalom, veszteségre a legjobb gyógyír a déli hölgyek vendégszeretete és a sok-sok behűtött limonádé. Ebben a kategóriában nekem két nagy kedvencem lett eddig. Az egyik Amanda Stevenstől a Sírkertek királynője trilógia, amely ezen a vidéken játszódik, ám van benne egy jó nagy adag misztikum is, hisz a főszereplője temetőket restaurál, illetve látja a lelkeket, halottakat, akik nem képesek nyugodni. Vízparton, kánikulában szerintem tökéletes kikapcsolódás. A másik ilyen, aminek az újraolvasásán amúgy is gondolkozom az Edward Kelsey Moore Szikomorfán születtem című regénye. Imádtam a három nő évtizedeket felölelő barátságának történetét, az író stílusát és humorát, egyöntetűen az egyik legkellemesebb olvasmányom volt, amelyet az amerikai Délhez tudok kapcsolni.

"Jól eszembe véstem, hogy ha egyszer segítségül kell hívnom egy férfit valamiért, akkor pitét kell majd neki sütnöm. Lehet, hogy a papám ezért nem jött már haza soha? Nem emlékeztem, hogy anya sütött volna neki valaha is pitét."

/Déli álmok/

Nektek volt olyan olvasmányotok, amely felkeltette érdeklődéseteket az amerikai Dél iránt?