2014. december 16., kedd

Didergősök

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem bizony hiányzik az igazi, hóeséssel tarkított, csípős hideg téli időjárás. Napok (mit napok? hetek!) óta csak ez a borzasztóan egyhangú szürke égbolt, szürke időjárás, már lassan én is beszürkülök tőle lélekben. Engem kiborít, pláne így karácsony közeledtével. Mert az hagyján, hogy az embernek semmi karácsonyi hangulata nincs a nagy hajtás és pörgés közepette, de hogy még az időjárás is egyre lejjebb húzzon hangulatilag, az már biza tűrhetetlen. Szóval ha a tél nem jön hozzám, akkor majd én megyek a télhez, így ennek a gondolatnak megfelelvén az utolsó két olvasmányomat a tél témaköréből választottam, onnan is a könnyű, szórakoztató irodalom kategóriájából. Nézzük, mivel "fáztam" az elmúlt napokban!


Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

Őszintén nem gondoltam erről a könyvről, hogy én ezt valaha el fogom olvasni, de azt már rég megtanultam, hogy soha ne mondjam azt hogy soha! Régóta érzem, hogy a young adult kategóriából már lassan kinövök, meg még sorozat is, e kettő tény elég sokáig távol tartott ettől a regénytől, aztán valahogy mégis csak a kezembe vettem és elmerültem Mercy Falls farkasainak történetében. Eleinte nem vett meg magának a könyv, vagy csak én vagyok mostanában kicsit kritikusabb hangulatban. Fanyalogtam, hogy már megint itt van egy instant szerelem, meg hogy már megint vérfarkasok, aztán azt vettem észre, hogy ha nem olvastam akkor egyre csak Grace és Sam kapcsolata körül jártak a gondolataim és elkezdtem nekik drukkolni, hogy minden létező akadályt leküzdve találjanak egymásra majd a végén (tökmindegy hogy ember vagy vérfarkas alakjában). Ráadásul a téli hangulatot igazán jól megteremtette az írónő, jó volt egy kicsit Samékkel vacogni, szóval valamit mégis tud ez a Stiefvater. Aztán a szép szerelmetes részek után a vége majdhogynem akció filmbe illő jelenettel lett tarkítva, nem várt fordulatok is jöttek, úgyhogy az utolsó 100 oldal egyszerűen és piszok gyorsan elfogyott.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon is élveztem ezt a történetet, aranyos, bájos, a két főszereplője igazán szerethető karakter és hangulatilag is elég erős. Nem tudom, hogy a sorozat további két kötetében még mik történnek a fiatalokkal, de nekem a folytatások tudatában is kerek volt a befejezés.

"Behunytam a szemem. Egy röpke pillanatig teljes szívemből azt kívántam, bárcsak hétköznapi srác volna, hogy elsöpörhessek a büszkeségemmel és a felháborodásommal. De nem volt hétköznapi srác. Törékeny volt, akár egy őszi pillangó, amit az első fagy elpusztít.."


Charles Martin: Hegyek között

Ha a Borzongással vacogtam, akkor Charles Martin könyvével súlyos fagyási sérüléseket szenvedtem. De kezdem az elején. Számomra Martin egy elég érdekes író: rájöttem, hogy imádom a stílusát, gyönyörű képeket képes az ember elé vetíteni, emlékezetes karaktereket tud alkotni, viszont ... viszont két elolvasott könyve után azt mondom, hogy néha a giccs határán egyensúlyoz és van, hogy átbillen a túloldalra. Már A szentjánosbogarak fényében is volt egy-két olyan jelenet, ami szívszorító helyett számomra egy picit színpadias lett, de ott a történet egésze ellensúlyozni tudta ezt. Itt már a vége cseppet sok lett a számomra, ámbár egészen addig azaz kb. a könyv 98%-ig a történet maga volt a tökély, legalábbis nekem, aki pont valami télies hangulatú történetre vágyott.

Adott egy ortopédsebész férfi, aki épp egy konferenciáról igyekezne haza és egy fiatal nő, aki pedig az esküvőjére sietne, amikor is a gépüket törlik a téli viharos időjárásnak köszönhetően. A reptéri gyors amolyan "utastársak-vagyunk-beszélgessünk" ismeretséget követően együtt bérelnek egy kisgépet, amellyel még megpróbálnak a vihar megérkezése előtt célállomásukra jutni. Csakhogy az élet közbeszól, a repülőgép pilótája szívroham következtében meghal és a gép lezuhan a vadon azaz a nagy semmi kellős közepén. Innentől kezdve igen nagy a tét: az életük. A férfi, Ben, tapasztalt hegymászó és túrázó révén amolyan Bear Grylls, ám sérülései következtében nehezített dolga van. Ráadásul Ashley, az esküvőjére utazó utastársa a repülőgép szerencsétlenség során olyan sérüléseket szenvedett, hogy mozdulni sem tud, így Benre hárul a feladat, hogy kimenekítse magukat onnan, ahol a tél, a hideg, a hó és a vadon az úr.

Eleinte azt gondoltam, hogy két szereplőre és egy ilyen történetre építeni elég merész húzás, de aztán ahogy megismertem Bent és Ashley-t, ahogy Ben küzdött erején felül mindkettőjükért, és hogy a férfi múltja szép lassan feltárult előttem, úgy jöttem rá, hogy ez a történet így van jól ahogy van. Igen, helyenként történnek velük olyan dolgok, amik óriási szerencsének számítanak, de legalább Martin olyan író, aki arra is kitér, hogy például nincs náluk borotva, így - minő borzalom - Ashley lába nem marad csupasz, hogy szükségét nem tudja egyedül elvégezni és iszonyatosan szégyenli magát Ben előtt, hogy bizony az elemek is lemerülnek egyszer a 21. századi kütyükben, hogy a vadonban vadállatok is élnek, hogy ha az emberek nem jutnak élelemhez akkor a kilók is leperegnek róluk, szóval szerencsére nem minden fenékig tejfel. Ráadásul végig érezzük, hogy Ben körül nincs minden rendben, végig ott lebegtet egy kérdőjelet a fejünk felett az író a férfi múltjával kapcsolatban, ami miatt szerintem az oldalakat is gyorsabban faltam. Nagy poén mégsem volt, mert valahogy a könyv 3/4-nél rájöttem a "csavarra" és hogy Ben miért csinálja ezt végig ilyen kitartóan, hogy miért nem hagyja ott Ashley-t, amikor a lány könyörög neki, hogy inkább magát mentse. Egyedül a könyv végén található egyik jelenetnél éreztem azt, hogy na, itt van a szokásos Martin-féle túlzásba esés, de ezt azért meg tudom bocsátani, mert az egész eddig elvezető út igazán példamutató történetet tárt elém két olyan főszereplővel, akiket még sokáig őrizni fogok magamban.

"Az egyik dolog, amit megtanultam, hogy bár lehetnek terveid és reményeid arra nézve, mit akarsz csinálni, meddig akarsz eljutni egy adott napon, akkor is a körülmények fogják meghatározni, mit teszel, meddig mész. Ezért aztán jobb felkészülni mindenre, persze úgy, hogy nem cipelsz akkora súlyt, mint egy málhás szamár."

10 megjegyzés:

theodora írta...

Amit leírtál a bevezetőben - ugyanígy érzek én is, csak a hajtás (bár ez a hetem talán lazább), de folyton ködös, esős idő van itt is, csoda ha kisüt a nap. Ohh a Shiver, most kedvem lenne újraolvasni. Nekem a Hóleány motoszkál a fejemben, hogy olvasni kéne mert igazi téli olvasmány :)

Andiamo írta...

Nekem is hiányzik a hó, de még Karácsonyra se valószínű, hogy megérkezik :S.
A télről rögtön Selma Lagerlöftől a Gösta Berling jut eszembe és Dickenstől a Tücsök szól a tűzhelyen, magyaroktól pedig Fekete Istvántól a karácsony éjjel - ebben legalább jó sok hó van. Addig is összegyűjtöttem már egy kupac téli verset, legalább hétfőnként igazi tél lehet majd nálam.

Nikkincs írta...

theodora: gondoltam, hogy nem vagyok a kiborulásommal egyedül, ez az idő nem egy hangulatjavító az már biztos :(
A Hóleányt én is levettem a polcomról, hogy újrázzak vele. Olyan vagyok, mint a hörcsög, a téli szabira egy nagy rakás könyvet összegyűjtöttem már :)

Andiamo: pedig olyan hangulata van a hónak! Már tavaly sem volt, szóval nagyon hiányzik.
A felsoroltak a listámon vannak és a hétfői verseiddel majd még tovább hangolódom :)

katacita írta...

Ünneprontó leszek, de én úúgy örülök, hogy nincs hó! :D Pont ezt beszéltük apuval egyik nap, hogy milyen jó, hogy ez a sok eső nem hó formájában esett le. Mert persze ebben is a rosszat látom: a hó csak addig szép, amíg esik, aztán két verzió van: megfagy és mindenki nekiáll borulni (nekem ez jó szokásom:D), vagy elolvad és az meg blöö.
Az viszont tény, hogy a szürkeség nem segíti elő a boldogságunkat, én is nagyon nyomott vagyok, hangulatilag és fizikailag is, minden napom zombimód telik, és már nagyon elegem van belőle.
Ettől függetlenül szeretem a téli könyveket, pl. a Shiver is szuper, vagy A hóleány, meg tavaly olvastam a Jiddis rendőrök szövetségét, igaz, az nem annyira nagyon hangulatos, de mégiscsak Alaszka. Gondoltam már rá, hogy össze kéne szedni ezeket egy posztba, de úgy érzem, erősen dominálnának a skandináv regények. :)

Üstökös írta...

Nem vagyok egy "télszerető" ember, főleg, amikor hóviharban kell hazagyalogolnom (ami nálam másfél kilométer), de most már én is azt mondom, hogy legyen valami... Ma pl. süt a nap, majdnem 10 fok. Mondtam is magamban, hogy milyen szép tavaszi idő van..

Annak meg nagyon örülök, hogy a Shiver tetszett :) Nagyon hangulatos és szeretni való. Sokak szerint a folytatások nem olyan jók és feleslegesek, de én azokat is imádtam :D Ha tudod, akkor a Lingert tavasszal olvasd, a Forevert meg kb. május-júniusban :)

Nikkincs írta...

katacita: ünneprontó mindig kell a bandába :) Jó, igazad van, amikor napokig csak szakadt, akkor én is arra gondoltam, hogy szerencse, hogy nem hó, mert akkor megbénulna minden.
Úgy látom, akkor ez a "zombimód" most mindannyiunkat jellemez :(
A hóleány nagyon hangulatos, újrázást követel magának :) Pedig csinálhatnál nyugodtan egy ilyen posztot, nem baj, ha többségében vannak a skandinávok, ilyenkor mindig rátalálok újakra :)

Üstökös: ugye? És szerintem megint az lesz, hogy amikor a tavaszt várnánk már, no akkor fog beköszönteni a tél :(((
Köszi a tippeket, akkor így időzítem majd a folytatásokat.

Nita írta...

Én nem szeretem a telet, de úgy vágytam volna egy kis fehér karácsonyra... Mondjuk az én hangulatomat eléggé elrontotta ez a munkahelyváltás is, soha többé év végén melóhelyet nem fogok váltani, ha nem lesz muszáj.

Nikkincs írta...

Reménykedjünk, még hátha lesz esetleg egy fehér szilveszterünk :)
Megértelek, tavaly én nov.25-én kezdtem egy új helyen, bár onnan próbaidő alatt eljöttem :) Remélem, az ünnepek alatt jut majd időd pihenésre is!

Miamona írta...

Csatlakozom a hóhiányolókhoz! :) Bár akkor már ez a napsütés jobb, mintha mondjuk eső lenne. Csak az ne legyen, mert annál lehangolóbbat el sem tudnék képzelni... Vagy de, latyakos esőt.
Nagyon örülök, hogy írtál a Shiverről, mert fülcimpuskám régóta rágva vagyon, hogy olvassam, és nekem is a jó kis téli hangulat ugrott be róla először. A YA és sorozat kombináció, nálam is kapásból tiltó- vagy legalábbis hosszan várakozó listára küldi a könyveket. Én bevallom belekezdtem már többször is, de mindig félretettem. Most talán, rajtad felbuzdulva, ismét belefogok, és talán nem csukom be, míg véget nem ér. :)
Boldog karácsonyt Nikkincs! Köszi a sok jó bejegyzést! :)

Nikkincs írta...

Miamona: üdv közöttünk! :D Állítólag hétvégére mond egy kis havazást, mondjuk én elég szkeptikus vagyok, tartok tőle, hogy nem lesz belőle semmi sem.
Mindig azok a fránya előítéleteink :)) Talán ezért volt mégis csak jó a Shiver, mert nem vártam tőle nagy durranást. Szerintem adj neki mindenképp még egy esélyt majd!
Neked és békés, boldog karácsonyt kívánok, és szerettem volna ha idén több bejegyzés születik, de ez most sajnos egy ilyen év lett. Sebaj, jövőre folyt.köv.! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...