2014. szeptember 30., kedd

Könyvszaporulat - szeptember

Újabb hónap telt el, újabb mérleg és sajnos elég rég volt olyan, hogy azt mondhassam, hogy egy mérsékletes hónapot zárhatok. Azt hiszem, nem voltam kellően ügyes szeptemberben, hogy ellenálljak a könyveknek, de ebben a hónapban ezzel kényeztettem egy kicsit a lelkemet. 
Öt könyvnek (khm, igen, szinte látom, hogy az egyik vállamon tanyázó kisangyal szomorúan csóválja a fejét, de a másik vállamon ülő kisördög meg örömmel dörzsöli össze a tenyerét) lettem a gazdája. Ebből kettőre már nagyon vágytam, ezek voltak a Salamon király szorong és A Rosie-projekt. Utóbbit sikerült is már elolvasnom, nálam az idei év kedvenceiben simán helye lesz, viszont a csodaszép borítóval rendelkező Émile Ajar könyv még várat magára (de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig :)). 
Aztán elég rég nem történt velem olyan, hogy csak úgy "megkívántam" volna egy könyvet mindenféle előzetes tájékozódás vagy ajánlás nélkül. Pedig most Gerard von Emmerik Csibefiú c. könyve így került hozzám. Felfigyeltem a borítójára, elolvastam a fülszöveget és úgy döntöttem, hogy jön velem haza. Ráadásul azt hiszem, hogy holland szerzőtől még nem is olvastam, ennek is épp itt volt az ideje. Ezt is sikerült már szeptemberben elolvasnom és igazán egyedi történet volt, azt gondoltam, hogy majd milyen gyorsan befalom, de mivel elég nyomasztó volt, csak kis adagokban tudtam fogyasztani. Ennyit, összesen 3 könyvet garázdálkodtam össze saját magam. 
Csakhogy szeptemberben van a névnapom és a testvérem szokásos kérdésére én a szokásos választ adtam, azaz könyvet szeretnék ajándékba. Réa Obreht A Tigris asszonya volt az egyik ajándék, aminek igazán örültem, mert nagyon jókat olvastam eddig róla és a történet is kellően felpiszkált. A másik Mika Waltari Szinuhe c. regénye. Látnotok kellett volna az arcom, mert én bizony először egy picit fanyalogtam, kicsit mellényúlásnak gondoltam ezt a könyvet, de mivel ajándék lónak könyvnek ne nézd a fogát, ezért persze ennek is egy kicsit utána néztem. Meglepődve láttam, hogy mennyien olvasták és szeretik, szóval azt hiszem nem lesz ez egy rossz történet. Egyetlen szépséghibája a vastagsága, ez tuti nem magammal hordozós könyv lesz. Vagy ha igen, akkor karra eléggé rá kell gyúrnom majd, hogy ne legyen izomlázam.

Nem fogadok meg semmit sem a következő hónapokra, avagy az év hátralévő részére, mert ugye bármi megtörténhet és néha már annyira unom saját magamat, hogy lelkiismeret-furdalást érzek pár könyv miatt. Van ennél szerintem sokkal rosszabb szokás is, szóval hajrá könyvek és hajrá olvasás, élvezzük őket!

8 megjegyzés:

Andiamo írta...

A Salamon király szorongra én is kíváncsi vagyok, de majd szépen kivárok egy 2+1-es akciót. Karácsony körül szerintem úgyis lesz :).

Nikkincs írta...

Karácsonykor szerintem lesz pár akció, legalábbis remélem (és a pénztárcám is). De egyébként Parkos 2+1-es nem is olyan régen volt és abban már a Salamon is benne volt. Akkor erőteljesen gondolkodtam rajta én is, de nem akartam másik kettő kevésbé vágyottat csak ezért megvenni. Azóta persze jöttek olyan új Parkos könyvek, amelyeket most már örömmel olvasnék (pl. az új Mazetti is :))

Szilvamag írta...

A Szinuhenak nagyon örülök, azt minél előbb olvasd el és írj is róla. Kíváncsi vagyok, hogy fog neked tetszeni és jó lenne olvasni a bejegyzésed a könyvről. :) Olyan rég olvastam már, hogy alig emlékszem rá. :)))

Nita írta...

Úgy látom a szeptember bűvös száma az ötös, te, Pupilla és én is ennyi könyvet szereztünk be. :)
A Rosie-projekt most már engem is nagyon-nagyon érdekel!

Amadea írta...

Pár könyvből tényleg nem kell lelkifurdalást csinálni.:) Ez egy jó, értelmes hobbi, támogatod a kiadókat, a szerzőket, nekünk jó könyveket ajánlasz, nincs ebben semmi rossz. Mindenkinek kell valami kis külön szenvedély.:)
A Tigris asszonya nekem is megvan, meg a Salamon király, utóbbival gyorsan is lehet haladni, úgyhogy több időd jut majd a Szinuhére.:) Milyen régóta szemezek azzal...
A Rosie-projekt már megvan a könyvtárnak, kíváncsi vagyok, mi ez az osztatlan rajongás.

Nikkincs írta...

szilvamag: leteszem a nagy esküt rá, hogy amint elolvastam írok is róla. Meglepődve láttam, hogy mennyien szeretik és még Te is áradoztál róla, ez már csak jelent valamit :)

Nita: klassz szám az 5-ös, anno suliban is szerettem :D
A Rosie nagyon jó, nekem egy intelligens romantikus könyv volt, amely bájos is és imádtam Dont, a főszereplőt. Mindenképpen ajánlom!

Amadea: köszi, megnyugtattál, de tényleg igyekszem már nem görcsölni ezen (is).
A Szinuhe most már engem is egyre jobban érdekel, meglepő, hogy eddig még csak azt sem tudtam, van ilyen könyv, aztán kicsit utánanézek és kiderül, hogy mennyien szeretik.
Rosie-t szerintem Te is szeretni fogod, ha nem is annyira, mint mondjuk én, de értékelni fogod a különc főszereplőt :)

katacita írta...

NAhát, erről a Szinuhéről sosem hallottam még, de rákerestem most, és tetszik!
Úgy érzem, engem is csak az zökkenthetne ki a nemérdekelakönyvvásárlás-állapotból, ha besétálnék egy könyvesboltba, és hirtelen felindulásbó megvennék valamit, és mondjuk nem azért, mert akciós, és hátha, hanem mert épp rákívánok. Kérdés, hogy akarom-e:D

Lelkiismeret-furdalást meg nem kell érezni semmiképp, szerintem ez a sok beszerzős poszt meg polc meg miegymás már kicsit gerjeszti ezt az érzést, pedig felesleges.

Nikkincs írta...

katacita: örülök, hogy Szinuhe nem csak nekem jelentett újdonságot :)
Nagyon rég nem volt olyan, hogy "csak úgy", mindenfajta előélet nélkül vettem volna könyvet és rájöttem, hogy hiányzik ez az érzés.

Oké, nem fogok, igazából örülök, hogy ilyen hasznos hobbim van és nem eliszom, vagy elcigizem a pénzem :)

Ja, és üdv újra itthon! Majd hétvégén rávetem magam a Szicíliáról szóló beszámolóidra, szeretném kiélvezni őket :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...