2014. március 11., kedd

Egy köteg megsárgult levél

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről


Azt hiszem, hogy rossz korba születtem. Bizonyos évtizedek, korszakok sokkal jobban vonzanak, mint a mostani világunk. A Levelek Skye szigetéről című könyvet olvasva már megint ez a furcsa érzés kerített hatalmába. Persze a mai rohanó világunkban óhatatlanul is felgyorsult az emberek közötti kommunikáció, az internet, e-mailek, mobiltelefonok, sms-ek (mindenki folytassa még a sort nyugodtan) megjelenésével megszűntek a határok, és mondjuk óriási dolog, hogy tudok úgy beszélni skype-on Európa más országában lakó barátnőmmel, mintha csak a szobámban ülne. De valahogy ez olyan más, mint régen, amikor még kézzel írott levelet írtunk egymásnak ha a másik távol volt. Mert mostanában sokat rövidítünk, hogy minél több infót beletuszkoljunk egy rövid üzenetbe, meg használjuk a smiley-kat, hogy tompítsuk vagy éppen erősítsük a mondanivalónkat és lassan többet használjuk a billentyűzetet, mint a tollat. Pedig én imádok írni, mind a mai napig szeretek bizonyos dolgokról írott formában jegyzeteket készíteni. Szóval ha csak tehetem legalább az ünnepek alkalmával a mai modern vívmányok mellett én bizony használom a képeslap, levelezőlap, levélpapír nyújtotta lehetőségeket is, és mondjuk karácsonykor rettentően örülök, amikor a postás lapokat hoz és nem a telefonom pittyeg egyet-egyet.

Ezt az érzést, a levélírás és a levélvárás szépségét keltette újra életre bennem Jessica Brockmole könyve. Mert hogy ez egy levélregény, azaz az egész történet levélváltásokon keresztül bontakozik ki. 
A 2. világháború idején az Edinburgh-ben élő Elspeth házát bombatalálat éri, amikor is a falból egy nagy köteg levél kerül elő. Elspeth lánya, Margaret csodálkozva néz anyjára, aki úgy öleli magához ezeket a leveleket, mint élete legdrágább kincsét, majd amikor másnap eltűnik az anyja, az egyik levélben olvasottak segítségével nyomozásba kezd anyja múltja és jelenlegi tartózkodási helye után. 
A múlt egy újabb világháborúhoz, az akkor még csak Nagy Háborúként emlegetett korszakhoz vezet. Ekkor vette kezdetét egy levelezésen alapuló kapcsolat az akkor még a Skye szigeteken élő és csodás verseket alkotó fiatalasszony, Elspeth és egy ifjú amerikai fiatalember, David között. Eleinte csak a művész és a művészt csodáló olvasó közötti levelezésről van szó, aztán ez szinte észrevétlenül egy sokkal mélyebb kapoccsá alakul, őszinte barátságba fordul, majd még magasabb fokú kapcsolat, szerelem szövődik a két ember között. Csakhogy az időpont, a távolság, az emberek, a család, a világ eseményei mind akadályokat gördít a két ember beteljesülésre vágyó szerelme elé.

A mai felgyorsult és sokszor romantikátlan világunkban igazi gyöngyszem volt számomra ez a könyv. Egyrészt szép, lassú tempójú, hisz éveket mesél el a két fiatal levelezése alapján. Másrészt "lassú" azért is, mert hiába olvastam ki röpke két nap alatt, a levelek között szinte kézzel foghatóvá válik az az időszak, amely egy-egy levélváltást követ. Hisz akármennyit is ír egymásnak a két fiatal, Amerika és Skócia közötti távolság nem csekély, bizony bőven kell várni a másik válaszára. És nem minden levél rózsaszín, meg szép szavakkal teli, van, amelyik úgy végződik, hogy az írója nem lehet biztos abban, hogy valaha is kap még választ rá. Mennyit tipródhatott ilyenkor mindkét fél!

És gyöngyszem azért is, mert romantikus ugyan, de erőltetettség nélkül, igazán bájos módon. Ugyanakkor humoros is, őszinte, és csodálatos stílusban megírt. A két fő karakter alakja nagyon valós, nagyon életszerű, mert egyik sem tökéletes. Bizony vannak dolgok, amit elhallgatnak a másik előtt, vannak, amit másként látnak és merik vállalni a véleményüket, vannak álmaik és vágyaik és vannak félelmeik a jövőt tekintve. Ráadásul ez a két ember olyan szép, valóban elképzelhető módon szeret egymásba, hogy ezt bármikor el tudom képzelni, hogy a valóságban is megtörtént. Valahol, lehet, hogy nem Edingburgh-ben vagy épp Skye szigetén, de biztos lapulnak ilyen féltve őrzött levélcsomagok már megsárgult és megkopott levelekkel, színét vesztett masnival átkötve, amelyek egy nő és egy férfi zűrös korszak közepén szövődött szerelmét zárják mindörökre magukba.


Értékelésem: 5 / 5-ből + Kedvenc lett!

Kiadó: CorLeonis
Kiadási év: 2013
Fordította: Bozai Ágota

7 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Nagyon örülök, hogy így tetszett! :)

Nikkincs írta...

Már ismersz, tudhattad, hogy ez tuti befutó lesz nálam! :)

horsegirl írta...

Ez a könyv engem is nagyon érdekel. Meg akartam venni pénteken, de nem volt meg a könyvesboltban. Helyette megvettem A virágok nyelvét. :P Ha könyvesboltban vagyok, nem bírok magammal, egyszerűen muszáj valamit vennem...

theodora írta...

Olyan szépen összefoglaltad milyen is ez a könyv! :) Örülök, hogy tetszett, az idei év gyöngyszeme nálam is!

Miamona írta...

Ha valami igazán szépre, és tartalmasra vágyom, mindig érdemes nálad körülnéznem. Íme várólistám egy újabb gyöngyszeme. :)

Az írással én is így vagyok, én még munka közben is sokszor jegyzetelek, csak azért, mert szeretek.

Mi párommal, a kapcsolatunk elején levelezgettünk hagyományos módon. Féltve őrzöm őket, igaz nézegetni nem sokat szoktuk, mert pironkodunk magunkon... :D De tudom, hogy nagy értéke lesz majd. Számunkra, és talán az utánunk jövők számára is. :)

Miamona írta...

Ja, és a mai világról annyit, hogy újra meg újra Skype-nak olvastam :D

Nikkincs írta...

horsegirl: ismerős érzés, bár én mostanában javuló félben vagyok, ki tudok jönni könyv nélkül a könyvesboltból :) Ezt a regényt viszont mindenképp ajánlom, nagyon jó kis történet!

theodora: köszönöm! Akkor most tökéletesen egyetértünk :)

Miamona: köszi, ha teheted, mindenképp keríts majd rá sort!
Ó, ez nagyon édes! Én is biztos féltve őrizném ezeket a leveleket, aztán majd később jókat derültök rajta, hogy milyen is voltatok a kapcsolatotok kezdetén :)
Na, 21. század igazán hatással van ránk :) (skype - skye :D)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...