2012-es visszatekintő

Olyan furcsa, hogy eltelt a 2012-es év. Nektek is olyan, mintha elrepült volna? Annyira emlékszem még arra, hogy januárban nagyban szenvedtem a sötétségtől, hogy már alig vártam a tavasz beköszöntét. Aztán tavasszal már a nyarat kezdtem el várni a szabadságok miatt, a kánikulai melegben pedig már nem győztem visszaszámolni az esősebb, hűvösebb őszi idő megérkezéséig. Utána meg ugye már csak egy pillantás volt, és itt is volt a karácsony és a szilveszter. Most meg már egy hét is eltelt a 2013-as esztendőből.

De milyen is volt 2012? 

Könyves szempontból nagyon jó évet zárhatok. A legnagyobb történés 2012-ben, hogy egy nagyon kedves ismerősöm kitartó unszolására megszületett ez kis virtuális napló, amelybe nagy izgalommal vágtam bele még tavasszal és azóta úgy a szívemhez nőtt, hogy nem adnám semmi pénzért. Nagyon jó érzés a zaklatott, stresszes napok után vagy éppen hétvégén leülni egy kicsit és könyvekről írni magamnak illetve azoknak, akik ugyanúgy osztoznak az olvasás szenvedélyében, mint én.

Mivel a napjaimat a számok és elemzések bűvkörében töltöm, most nem akarok darabszámokkal és összegekkel terhelni senkit sem. Szerintem bőven elég ha annyit mondok, hogy a 2011-es évhez képest jóval többet és jóval szélesebb skáláról olvastam. Köszönhető ez a Molynak és azoknak a bloggereknek, akiknek a véleményére nagyon adok. Pont ezért 2012-ben nem is igazán nyúltam félre, nem nagyon olvastam olyan könyvet, amelyet mérgemben a falhoz vágtam volna. Viszont például kezembe vettem olyan könyvet, amit a borítója miatt nagy ívben elkerültem eddig. Aztán év közben rádöbbentem arra is, hogy mennyire buta voltam, hogy eddig távol tartottam magam a magyar íróktól. Mert végre felnyílt a szemem, hogy tudnak a magyarok is írni és büszkék is lehetünk rájuk. Épp ezért a magyar írók aránya a 2012-es olvasásaimból majdnem a duplájára nőtt 2011-hez képest. 2013-ban szeretném majd ezt az arányt még feljebb tornázni. Szépirodalmat is olvastam, bár ebből kevesebbet, mint amennyit szerettem volna. De azok, amelyek megfordultak a kezeim között, mind-mind maradandó élményt nyújtottak és igyekeztem velük pótolni az eddigi hiányosságaimat. Remélem ezt 2013-ban is tudom majd folytatni.

Az olvasásaim közül sok olyan könyv került ki, amely megkapta tőlem a "kedvenc" jelzőt. Sokat gondolkoztam azon, hogy mit is takar nálam a kedvenc könyv. Az, amelyet többször elolvasnék? Igen. Az, ami valami maradandót adott? Igen. Az, amit mások kezébe adnék? Igen. Az, amelyik miatt napokig járt az agyam? Igen. Vagy esetleg az, ami miatt egy kicsit átgondoltam az életem? Igen. Szóval elég sok mindent magába foglal ez a kategória, és idén több, mint 20 könyvre tehettem rá ezt a képzeletbeli címkét. Ezekből próbáltam szűkíteni egy 10-es listát, amelynél a sorrend nem mérvadó (bár azért a dobogósokat kiemeltem):

• José Saramago: Vakság
• Joanne Harris: Partvidékiek (ez a könyv különösen emlékezetes marad, hiszen egy nyári olvasási válságból ez a történet húzott ki)
• Fabio Volo: Ráadásnap (mindenképpen az egyik dobogós)
• Clara Sánchez: Láthatatlanok
• Hidasi Judit: Április út (az egyik magyar kedvencem!)
• Niccoló Ammaniti: Magammal viszlek (kegyetlenül rám telepedett ez a történet, de Ammaniti eddig nem okozott nekem csalódást)
• Romain Gary: A virradat ígérete (a másik dobogós)
• Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek (talán a dobogó harmadik fokára őt tenném)
• Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése (2012. utolsó könyve volt, de milyen jó választás volt!)

•  +1 a sorozatok közül: Baráth Katalintól idén kezdtem el Dávid Veron főszereplésével íródott sorozatát, amelynek egyelőre az első (A fekete zongora) és a második (A türkizkék hegedű) kötetét olvastam el, de már a harmadik kötet türelmesen vár a sorára.

 

Visszanézve tényleg jó kis évet zártam. Remélem legalább ilyen jó lesz 2013 is. Sok tervem van, a fejem már tele képzeletbeli listákkal, néha le is firkantom őket, de mint tudjuk a tervek azért vannak, hogy az épp aktuális hangulatunk felülírja azokat. Úgyhogy csak egy biztos: az olvasással idén sem fogok felhagyni!