Lassan egy újabb, számomra nagyon kedves könyv végére érek. Kedves, mert kisegített az egy hétig tartó olvasási válságomból, és kedves, mert a történet, a szereplők, a hangulat nagyon megfogott. Hogy ki írta? Joanne Harris, aki most már menthetetlenül az egyik kedvenc írómmá lépett elő, mert a hangulat megteremtéshez iszonyatosan ért.
A regény címe: Partvidékiek.
"(...) még nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a festésbe. Még soha nem éreztem ilyen közel magam a témámhoz. Les Salantsot és a salantsiakat festettem: a bájos Mercédest rövid szoknyáiban, Charlotte Prossage-t, amint a kékesfekete viharfelhők előterében a száraz ruhát viszi be, derékig meztelen fiatalembereket, ahogy a sós mocsarakban dolgoznak, és mellettük a sókupacok sivár fehére olyan, mint egy idegen bolygó látképe, Alain Guénolét az Eleanore 2 orrában, mint egy kelta törzsfőnököt, Omert megfontolt és mulatságos arckifejezésével, Flynnt, ahogy a vízparton gyűjtöget, vagy egyvitorlájú csónakjában ül, vagy homáros hálót emel ki a vízből, haját vitorlavászonnal köti össze, s egyik kezével a naptól óvja a szemét ...
(...)
A mostaniakhoz képest a régi képeim a téli sziget lágy szürkéire és barnáira korlátozott színeivel hidegek és zordak voltak. De palettámra, akárcsak a faluba, beköszöntött a nyár, és magával hozta a tamariszkusz tompa rózsaszínjét, a rekettye, a sünzanót és a mimóza sárgáját, a halászbóják narancsát, a tökéletesen tiszta kék eget és a szigeti hajók vörös vitorláját."
 |
| (Kép forrása: saját fotó) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése