Egy csipetnyi Hemingway

Erika Robuck: Hemingway lánya

Nyaraláskor mindig az a legnagyobb félelmem, hogy a kiválasztott könyvvel be fogok fürödni. Tudom, sokan azt vallják, hogy nyaraláskor nyaralni kell, és pihenni a tópart mellett, vagy sétálni, várost nézni a hőség enyhülésével, jókat enni és inni, meg beszélgetni és nem egy könyvbe temetkezni. De azt hiszem a könyvmolyok táborának nem kell magyaráznom azt, hogy nálam a nyaralás alapkelléke a jó könyv, ahová akkor is el tudok menekülni ha a strandon rengetegen süttetik magukat a napon mellettem, azaz nemhogy a víz hullámverését nem hallom, de néha még a saját gondolataimat sem.

Az idei nyaralásra Erika Robuck Hemingway lánya c. regényét vittem magammal a Hattyútolvajok mellett, és azt hiszem tökéletes választás volt, bár egy kicsit mást vártam a könyvtől, mint amit kaptam, de panaszra nem lehet okom.

Azt gondoltam, hogy ez a regény inkább Hemingway könyve lesz és nem a női főszereplőé, Marielláé. Itt tévedtem először. Másodszor pedig ott, hogy attól tartottam még az olvasás előtt, hogy valami olyan kapcsolat alakul majd ki az író és Mariella között, ami a valóságban nem történt meg. Ezzel kapcsolatban maga Erika Robuck előszava nyugtatott meg, amiből sütött a Hemingway iránti rajongása és kihangsúlyozta, hogy Mariella egy kitalált karakter, akin keresztül szerette volna Hemingway életének egy szakaszát bemutatni nekünk, olvasóknak, illetve ösztönözni mindenkit arra, hogy ismerkedjen meg az író műveivel. Nálam ez utóbbit mindenképpen elérte!

A történet 1961-ben kezdődik, rögtön Hemingway öngyilkosságának a hírével. Ennek a döbbenetes történésnek a hatására utazunk vissza az időben Mariellával 1935-be Key Westbe, amikor is ez a fiatal lány, hogy édesapja hirtelen halála után eltartsa gyászoló édesanyját és két húgát a világválság utáni reménytelen időkben, szolgálónak áll Hemigway és második felesége, Pauline otthonába. Rögtön valami elementáris vonzalmat érez az író iránt, aki nem veti meg a szebbik nemet, hacsak a csipkelődések és bókolgatások elejéig is. Mariella szemén keresztül nyerünk betekintést az író Key West-i otthonába, a második feleség féltékenységi rohamaiba, a házasság hullámhegyeibe- és völgyeibe, az alkotások időszakaiba, a partikba, a szórakozásokba, a közös horgászatokba és bunyókba, egyszóval a karizmatikus író mindennapjaiba. Hogy Mariellának ne legyen könnyű az élete, felbukkan egy másik férfi is a színen, a nagy háború veteránja, Gavin. A fiatal lány élete ezekben a napokban új fordulatot vesz, de a döntés rajta áll, hogy milyen irányba és kivel fog elindulni ezen az úton.

Elég sok szereplőt felvonultatott az írónő, de természetesen a középpontban Mariella áll. Őt egészíti ki Hemingway és Gavin figurája. Ezt azért szeretném kihangsúlyozni, mert én az elején azt hittem, hogy ez Hemingway regénye lesz, a háttérben Mariellával, de épp fordítva történt. Természetesen Hemingway karizmatikus egyénisége szinte "lelép" a lapokról. Sajnos eddig nem sokat tudtam az íróról, bennem annak a fiatal és romantikus srácnak a képe élt eddig, akit a Szerelemben, háborúban c. filmben Chris O'Donnell keltett életre. Regényei közül is a Búcsú a fegyverektől címűt olvastam egyedül, így azt hiszem lesz mit behoznom, mert most határozottan kíváncsi lettem erre az óriási egóval rendelkező ember életére és munkásságára. Tegnap délután a wikipédián olvasgattam róla, a műveiről, házasságairól, úgyhogy most külön öröm a számomra, hogy az első feleségével való kapcsolatát feldolgozó A párizsi feleség c. könyv már a polcomon vár rám. 

Hemingway Key West-i otthona (Forrás: wikipedia)

Mariella karakterét nagyon megszerettem. Még csak egy fiatal lány, de az élet elég nagy terhet pakol rá. Nagyon szerettem benne, hogy mindent megtesz a húgaiért, hogy amolyan fiús lány ő, aki bunyókon fogad, aki a kocsmában együtt iszik a férfiakkal, aki imád halászni, a tengeren lenni és férfi ruhát hordani, illetve azt is, hogy az édesanyjával milyen tüzes a viszonya. Kettejük kapcsolata igazi hullámvasút, legtöbbször inkább lent mint fent típusú, de a gondban, bajban végül ők is egymásra tudnak találni.

Gavin, mint a Hemingway melletti férfi főszereplő és aki Mariella kegyeiért száll harcba, a tökéletes férfi megtestesítője. Eleinte egy picit idegenkedtem tőle, mert hogy az életben én még nem találkoztam ilyen pasival, aki tényleg ennyire kedves, jólelkű, segítőkész és mégis férfias (hisz egy veterán katonáról van szó). Aztán rájöttem, hogy az írónő mégis nagyon jól kitalálta az ő karakterét, mert a totális ellentettje volt Hemingwayének. Gavin egy cseppet sem volt önző, Hemingway annál inkább, egyik másik cselekedetében legalábbis mindenképpen. Gavin harcolt a kiszemelt nő kegyeiért és figyelméért, Hemingwaynek erre nem volt szüksége, elég volt, hacsak besétált a kocsmába, minden figyelem az övé lett hirtelen. A különbözőségük előnyére vált a regénynek és a kettejük között zajló macsó csatározásokat, no meg a közös bokszolós jelenetet kimondottan élveztem.

Menet közben kicsit aggódtam, hogy merre kanyarodik majd a történet, milyen lesz a regény befejezése, de nem kellett volna, nagyon tetszett a lezárás. Szerencsére nem cukormázas happy end, már csak azért sem, hisz Hemigway öngyilkosságának hírével és az emberek erre való reakciójával zárul, de szerintem mindenki elégedetten fogja majd becsukni az utolsó oldal után ezt a könyvet. Én legalábbis így tettem. 

Az pedig biztos, hogy az elkövetkező hónapokban szeretnék minél többet megtudni erről az erőteljes egyéniséggel rendelkező férfiról, illetve szép sorban minél több történetével szeretnék megismerkedni, ezért az írónő nálam elérte a maga elé tűzött célt.

Értékelésem: 4 / 5-ből

Kiadó: Pioneer

Kiadási év: 2013

Fordította: Kereki Noémi