2014. július 8., kedd

Kell nekem egy napernyő!

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen


Nem, nem a nagy hőség vagy a fehér bőröm védelmében kellene nekem egy napernyő, hanem azért, amiért Alexia Tarabottinak is, azaz önvédelemből holmi kéretlen férfiszemélyek távol tartása végett. No, nem mintha nálam sorban állnának - csakúgy mint Alexia esetében -, de hát soha nem tudhatja az ember lánya, és mennyivel elegánsabb védelmi eszköz egy míves nyelű bronz napernyő, mint egy női cipősaroktól érkezett jól irányzott rúgás, nem? Bár Ms. Tarabotti ez utóbbit sem veti meg használni, ha arra kerülne a sor!

Aki semmit nem értett eddig a felvezetőmből, az ne meneküljön fejvesztve, hanem vegye kezébe a Napernyő Protektorátus című sorozat első kötetét és garantálom, hogy a színtiszta szórakozás mellett az elolvasása alatt illetve utána az alábbiak fognak történni vele:

1. Az első oldalak után masszív értetlenség, hogy milyen világba is csöppent amikor úgy döntött, hogy belekezd a Lélektelenbe. Hisz itt a viktoriánus kori Angliában nem csak szépasszonyok és úriemberek alkotják ám a lakosságot, hanem találunk közöttük jó sok vámpírt (akiket éppen tizedel valaki vagy valakik, ja és kérem, ezek nem csillognak ám és ha napra mennek bizony meg is pörkölődnek, viszont a divatra igen nagy hangsúlyt fektetnek!), vérfarkasokat, akik telihold idején annyira veszélyesek, hogy inkább önszántukból vállalják az erre az időre jutó bebörtönzést, társasági eseményeken pedig nyers májat eszegetnek. És persze itt vannak a természetfelettieken kívül a természeten túliak, azaz a lélektelenek - akit Miss Alexia Tarabotti testesít meg- akik sehová nem sorolhatóak, ellenben a természetfelettieket csak a sima érintésükkel meg tudják fosztani az adottságaiktól.

2. Alexia karaktere már az elején magával fogja ragadni, hisz milyen egy karakán karakter lett ő a sok tökéletes női főszereplő felhozatalban. Alexia nem szép, legalábbis a viktoriános korban nem számított annak, ráadásul az apja talján, azaz a bőre nem hófehér, az alkata nem törékeny, hanem nőiesen telt és amúgy is egy igazi kékharisnya, szóval úgy egészében nem illik bele a tökéletes nő képébe az akkori Angliában. Ja, és ráadásul vénkisasszony, és ezen tény felett nem kesereg ám, egyszerűen elfogadja, hogy ezt a lapot osztotta neki az élet és ez miatt az én szívemnek igazán kedves lett.

3. Imádni fogja a vérfarkasok alfahímjét, Lord Maccont, aki alfább az alfánál is, ráadásul skót származású és ha ideges vagy izgatott, akkor érződik is az akcentusa. Ráadásul ezek a vérfarkasok belevaló kemény legények ám, a telihold közeledtével egyre veszélyesebbé válnak, és aki egyszer rátalál élete nagy szerelmére az bizony ki is nyilvánítja az igényét az ifjú - azaz jelen esetünkben már nem is annyira zsenge - hölgy iránt. Merthogy természetesen ki másban találná meg élete párját ez a morózus és veszélyes skót, ha nem Miss Lélektelenben?

"Lord Maccon elismerően figyelte Alexia mozdulatait. Tarabotti kisasszony reggelente talán rosszallóan tanulmányozta önnön képmását a tükörben, de az alakján egyáltalán nem volt semmi kifogásolnivaló. A grófnak jóval kevesebb lélekkel és férfiösztönnel kellett volna rendelkeznie, hogy ez a nyilvánvaló tény hidegen hagyja. Alexia vonzereje azonban rögvest semmivé vált, mihelyt kinyitotta a száját. Lord Maccon szerény tapasztalatai szerint még nem született a világra nála bosszantóbban bőbeszédű nő." 

 ***
"– Én még soha nem hunyászkodtam meg!
– Egy hosszú élet során számtalan lehetőség nyílik rá, hogy új és érdekes képességeket sajátítsunk el."


4. Néhány jelenetnél, pergő párbeszédnél nem csak, hogy mosolyra húzódik majd a szája az olvasónak, hanem esetleg hangosan fel is nevet, illetve nagyon-nagyon fogja sajnálni, hogy ő bizony lélekkel rendelkezik, ráadásul a 21. század embere, és nem a viktoriánus Anglia lakója.

"– Mondja, miért olyan nehéz magával mindig? – kérdezte Lord Maccon elkeseredve, mire Alexia elvigyorodott.
– Talán mert nincs lelkem? – vetette fel.
– Józan esze, az nincs – javította ki a gróf." 

***
"Ne utasítgasson engem ebben a hangnemben, maga… – keresgélte a kellően sértő szót – maga pudlikutya! Nem vagyok a falkatársa." 

5. Amint elolvasta a Lélektelen utolsó oldalát is, fejet hajt majd az írónő tehetsége és humora előtt és azonnal venné is kezébe a folytatást.

Egy dolgot nem értettem csak. Több, mint két éve, hogy beszereztem ezt a könyvet. Miért csak most olvastam el? Ha más is így van vele, annak azt tanácsolom, hogy ne halogassa, mert igazán üdítő színfolt ez a regény a nagy vámpír/vérfarkas őrültben, totálisan kikapcsol, megnevettet, egyszóval tökéletes kis olvasmány, ha nem valami komoly, hanem egy gyorsan olvasható és könnyen megszerethető történetre vágyunk!


Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2012
Fordította: Miks-Rédai Viktória


8 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Azt hiszem, hogy én is majd két éve vettem a könyvet még a Könyvfesztiválon.... És azóta ott porosodik a polcomon. Jó, hogy írtál róla, meghoztad a kedvem hozzá. :)

Milyen jó, hogy már a 3. résznél tart a sorozat, így legalább nem kell sokat várni a folytatásra. Azért csak van valami előnye annak, ha az ember halogatja az olvasást. :))

Nikkincs írta...

Ezt együtt vettük kint! :) Te ajánlottad nekem, úgyhogy én is beszereztem.
Pont erre gondoltam én is, hogy legalább itt tudom majd olvasni a folytatást :)
Szerintem kezdj bele, jót fogsz szórakozni rajta.

zakkant írta...

Jaj én nagyon szerettem a Napernyő Protektorátus első részét. MOndjuk a többit is be kéne szereznem, de ami késik nem múlik :) Még mindig élénken él bennem az első rész fergeteges jelenetei. Folytatnom is kéne, kedvet is kaptam hozzá a posztodtól!

Nikkincs írta...

zakkant: én egy kicsit tartottam tőle, lehet, ezért is halogattam. A humora nagyon jó és a karakterek is, örülök, hogy végül elolvastam.
Folytasd szerintem, én is azt tervezem! :)

Szilvamag írta...

ááááááá! Nem mondod! :D Nem az után következőn voltunk kint együtt?
Jesszus, de rövid az eszem. :)))

Nikkincs írta...

Izé, most elbizonytalanodtam. Lehet, hogy az utána volt? Igen, lehet, hogy igazad van ... A fene sem emlékszik, az tuti, hogy a Lélektelenre te hívtad fel a figyelmem :)))

Üstökös írta...

Jaj, de jó poszt volt :D Mióta megjelent, szeretném ezt a könyvet, de sose jutottam hozzá, plusz mindig elijesztett, hogy sorozat (hány részes, azt lehet tudni? könyvmoly hozza az új részeket?), de ez a bejegyzés most megint nagyon meghozta a kedvem, úgyhogy a könyvtárban meg is érdeklődöm, nem akarják-e esetleg beszerezni :D

Nikkincs írta...

Üstökös: örülök, hogy meghoztam hozzá a kedved. Szerintem nyugodtan kezdj bele, mert bár igen, sorozat, de remélhetőleg ezt folytatják itthon is. Eddig 5 rész jelent meg, az első 3 már magyarul is a KMK-nál.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...