2012. március 22., csütörtök

Könyvtári örömök

... avagy, amikor sikeres a kincsvadászat



Tavaly történt, hogy egy nagyon kedves kollegina jóvoltából újra felfedeztem a könyvtárat, mint a könyvmolytáplálék fellelésének egyik forrását. Gyerekkoromban és még középiskolában is rendszeresen jártam könyvtárba, aztán a mókuskerék elkezdődésével ez valahogy elmaradt az életemből. De múlt tavasszal a fent említett rendszeres könyvtárlátogató és olvasni szerető kolléganőm újra megfertőzött a könyvkölcsönzés nevű vírussal és azóta általában együtt nézelődünk a könyvtárban és mondhatom, hogy nagyon sok könyv landolt nálam az ő ajánlására, amit ezúton is köszönök Neki!

(Kép forrása: commons.wikimedia.org)

A héten pedig már kis listámmal a kezemben néztünk be és nagy mosollyal az arcomon távoztam zsákmányaimat szorongatva. Hogy miért voltam ennyire boldog? Mert olyan könyvek voltak bent végre, amelyekre hosszú idő óta fájt a fogam. 

A zsákmányok:

Tracy Chevalier rajongó vagyok, ami nálam annyit jelent, hogy minden könyve ott virít a polcomon, leszámítva ezt az egyet, a Leány gyöngy fülbevalóval címűt. Bár angol nyelvű hangoskönyvben és filmen is volt már hozzá szerencsém, ettől függetlenül már nagyon régóta szerettem volna elolvasni. És végre! Örömmel kaptam le a könyvtár polcáról. Azt hiszem ez a regény lesz a kiszemelt "áldozat", amivel kiülök majd egy napfényes padra ezen a szép tavaszi hétvégén.

Fülszöveg:
A XVII. századi Delftben, ebben a virágzó holland városkában az élet megszokott rendjét semmi sem zavarta. Gazdagok és szegények, katolikusok és protestánsok, urak és szolgálók mind tudták, hol a helyük. Így amikor Griet beállt szolgálónak Johannes Vermeer festő házába, úgy képzelte, tudja, milyen szerep vár rá: házimunka, mosás és a hat gyermek gondozása. Még arra is képesnek érezte magát, hogy segítsen a művész agyafúrt anyósának, nyugtalan és ideges feleségének és a másik, féltékeny szolgálónak. Arra azonban senki nem számított, hogy Grietet nyugodt természete, gyors felfogóképessége és gazdája művészetének őszinte csodálata ellenállhatatlanul a festő világába vonzza. Miközben részévé válik gazdája munkájának, amint egyre nagyobb lesz köztük a bizalom, úgy nő a feszültség és a tisztes házirend fortélyos megszegése, egészen addig, míg kitör a botrány, amely városszerte nagy port ver föl.
Az írónőt Vermeernek Delft egyik legszebb, legtitokzatosabb lányáról készült portréja ihlette a könyv megírására. Különleges regényében az ártatlanság megrontásának és a zsenialitás árának megható történetét olvashatjuk.
A regényből készült filmet Magyarországon 2004-ben mutatták be a mozikban.


Joanne Harrist nem olyan rég fedeztem fel magamnak. Tavaly már olvastam tőle a Szederbort, ami nagyon kedves emlék maradt és az Ötnegyed narancsot, ami annyira már nem lett a szívem csücske, viszont szintén könyvtári példány volt. Idén pedig a Top 5-ös listám előkelő helyét foglalja el az Urak és játékosok. A Csokoládé c. könyvéről meg már annyi szépet és jót hallottam, hogy tudtam, muszáj lesz elolvasnom. Megszerezni nem volt könnyű, mert szinte állandóan kölcsönzés alatt volt.

Fülszöveg:
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.


Salamon Páltól eddig még nem olvastam semmit sem, de A Sorel-ház c. regényét az egyik barátnőm már többször ajánlotta, mert neki nagyon tetszett és biztos benne, hogy nekem is fog. Már csak azért sem volt kérdés, hogy előbb-utóbb sor kerül erre a könyvre is, mert a Molyon 94%-os az értékelése és ráadásul családregény, ami az egyik gyenge pontom. Természetesen ezt is többször kerestem már a könyvtárban, de szinte mindig kint volt az összes példány.

Fülszöveg:
Boldogháza – Budapest – Buchenwald. Salamon Pál a Sorel család három generációjának regényes történetét meséli el. A Kárpátok varázslatos vidékére katolikusként született, de református hitre tért Sorel József svéd unokája a regény végén a családi legenda helyszínén, a Kinyiltakoztatás Tisztásán talál rá „az értelmetlen létezés értelmére”. A rendkívül olvasmányos, az eleve elrendeltség misztikumát hordozó, emberi sorsokból építkező mű nem véletlenül lett világsiker. Az Izraelben és Magyarországon élő író az önmagával szembefordult emberiség aktuális kérdéseire az itt és most élő magyar olvasó számára is megtalálja a választ.


Az utolsó, amit már olvasok is, Oriana Fallaci egyik rövidke, ámde annál súlyosabb mondanivalóval rendelkező könyve: Levél egy meg nem született gyermekhez. Erre a könyvre szintén a Molyon figyeltem fel (hol másutt?). Részt vettem egy kihíváson, ahol olasz irodalom olvasása volt a feladat és pár résztvevő ezt a könyvet választotta. Az ő értékeléseiket olvasva lettem rá nagyon kíváncsi és már most mondhatom, hogy nem bántam meg.

Fülszöveg:
„Ma éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből” – kezdi születendő gyermekéhez intézett monológját Fallaci önéletrajzi ihletésű könyvének hősnője. A felfedezés nyomán ezernyi kérdés fogalmazódik meg benne: Mi a szeretet? Mit ér a család? Mely pillanatban kezdődik az emberi élet? Férfinak jobb-e születni vagy nőnek? Hogyan egyeztethető össze egy nő életében a hivatás és a gyermekvállalás? S mind közül a legfontosabb: vajon van-e joga rákényszeríteni akaratát az éppen csak megfogant lényre? Kegyetlen őszinteséggel faggatja önmagát, gyengeségeit sem szégyelli, kétségbeesését sem titkolja, de minden sorát az élet szeretete hatja át.
A női és általában az emberi lét nagy kérdéseit feszegető, mégis rendkívül olvasmányos mű évtizedek óta őrzi népszerűségét. Első megjelenése, az 1970-es évek óta mit sem veszített aktualitásából, frissességéből.


Remélem legközelebbi is legalább ilyen sikeres lesz a könyvtári kincsvadászatom! És hogy mindez merre is történik? Óbuda hangulatos központjában a Fő tér 5. szám alatt.

6 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Én is pont ma voltam könyvtárban,:))) hoztam is, meg vittem is..... sajnos az egyik könyvet a Semmit úgy vittem vissza, hogy nem volt időm elolvasni. Majd később újra kiveszem. :(

Jókat hoztál ki, Salamon Pál könyvére én is kíváncsi vagyok.

Márti írta...

Nagyon szívesen Nikkincs ! Hajrá a bloggal, eddig nagyon jó :)

Nikkincs írta...

Van ilyen, amikor valami miatt nem megy a könyvtári könyv, majd legközelebb újra megpróbálod :) Én ilyenkor ezeket előre veszem, hogy határidőre ki tudjam őket olvasni :)
Ugye? Szerintem is jó kis könyvek. Salamon Pálról majd beszámolok.

Nikkincs írta...

Köszönöm! :) Vannak segítségeim! :D

Andiamo írta...

Csokoládé, Csokoládé :D :D. Nem, nem őrültem még meg, csak örömködök ;D és a Leány gyöngy fülbevalóval-ért engem is esz már régóta a fene. Kíváncsi vagyok, Neked hogy fog tetszeni, a filmet már én is láttam ;).

Nikkincs írta...

Valami ilyesmi volt az én reakcióm is, amikor ráakadtam a könyvtár polcán :)
Már el is kezdtem a Leány gyöngy fülbevalóval-t, olyan szépen "visz magával" a történet :)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...